Az olasz fővárosban kedd dél után játékos, edző, bíró, szurkoló, UEFA-ellenőr, újságíró egyaránt az eget kémlelte, vajon csillapodik-e annyira az órák óta tomboló vihar, hogy a Roma és a Chelsea labdarúgói egymásnak veselkedhessenek a Stadio Olimpico gyepén. A hazaiak számára különösen ismerős volt a leselkedő veszély, hiszen a múlt héten rendezett, Sampdoria elleni bajnokit az ítéletidő miatt szakította félbe a játékvezető a 6. percben.
A rómaiak aggodalmait növelte, hogy a csapat szellemi vezére, a sérüléséből hosszú ideje kilábalni képtelen Francesco Totti játéka az utolsó pillanatig bizonytalan volt. Márpedig a válságba kerülő csapatnál – amely az utóbbi időben a „Capitano” újabb és újabb visszatérését „hibernált állapotban”, az „addig kihúzzuk valahogy” elvet követve várta – a játékmester jelenléte lélektanilag körülbelül annyit jelentett, mint ha tizenkét emberrel állt volna ki. Bár a támadót még a meccs napján sem nyilvánították egészségesnek, a kulcsfontosságú mérkőzésről semmiképp sem akart lemaradni, így Luciano Spalletti vezetőedző a kezdők közé nevezte.
A Chelsea-nél ezzel szemben (az időjárással kapcsolatosat leszámítva) semmilyen kérdés sem vetődött fel, így az sem, hogy ki játssza majd a BL döntőjét. Hogy egészséges önbizalomról vagy példátlan nagyképűségről van-e szó, mindenki döntse el maga, a londoni klub mindenesetre már most lefoglalta a római Cavalieri Hilton Szálloda szobáit a májusi finálé idejére… Végül a villámlás és mennydörgés idejében elült, így a mérkőzés az eredeti terveknek megfelelően, 20.45 órakor elkezdődött. S nem is mindennapi iramban: a Roma játékán az első pillanatban érződött, hogy a futballistái egyszer s mindenkorra el akarják felejteni az elmúlt hetek szörnyűségeit – a gárda ötmeccses kudarcsorozat után lépett pályára –, míg a londoniak a szokott magabiztosságukkal üzenték, nem szeretnék lemondani a májusi szobafoglalásokat.
Az első húsz percben mintegy tizenöt lövést jegyezhettünk fel, s bár ezek jelentős része a petárdákat durrogtató szurkolók harci kedvét bizonyította, Deco és Frank Lampard távoli próbálkozásánál a labdát kellett Doni kapusnak kivédenie. Ahogyan Petr Cechnek is azt kellett volna, ám ő ezt elmulasztotta megtenni: a 34. percben Cicinho beadása nyomán az érthetetlen okból megálló Chelsea-védelemből kilépett Christian Panucci, és közelről a londoniak kapujába paszszolt.
A tetszhalott állapotból azonban nemcsak egy félidőre támadt fel az olasz gárda, a szünet után is töretlen erővel rohamozott, sőt Mirko Vucsinics helyből leadott, 18 méteres lövése nyomán a 48. percben a második gólját is megszerezte. Ám a parádé ezzel nem ért véget, a montenegrói csatár tíz perccel később egy szóló végén ismét mattolta Cechet. S bár John Terry szépített, a 3–1-es kudarc egyértelmű figyelmeztetés a szállását talán idő előtt lefoglaló, a végén Decót is elvesztő Chelsea-nek: nem minden út vezet Rómába...