A düh – és ami mögötte van

A hetvenes évek egyik legnép szerűbb futballistája volt. Rajongtak érte a szurkolók, bohém stílusa, életfelfogása, elegáns technikás megoldásai miatt vált közkedveltté. A mindig fiatalos Ebedli Zoltán immár ötvenöt esztendős, a Ferencváros korábbi tizenkétszeres válogatott játékosa most Siófokon dolgozik Détári Lajos segítőjeként.

Egy rövid részlet erejéig merüljünk el a múltban, lépjünk vissza 1976-ig, amikor a megfiatalított magyar válogatott a Népstadionban megverte Argentínát. A középpályán Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán és Pintér Sándor szerepelt, és hárman együtt tizenhat válogatottsággal büszkélkedhettek akkor. A legendás mester, Baróti Lajos által irányított nemzeti csapat pedig Nyilasi Tibor és Fazekas László góljával legyőzte a későbbi világbajnokot.

Akkor úgy tűnt, Ebedli Zoltán hosszú időre bejátszotta magát a válogatottba.

Mindössze csupán tizenkét szereplés jutott neki, mert renitensnek titulálták, és óvatosan bántak vele az edzők. Pedig a Fradiban hétről hétre olyan keresztlabdákkal szórakoztatta a publikumot, hogy sokan csak miatta jártak meccsre. Pályafutása befejezése után edzősködött, sőt jelenleg is Détári Lajos segítőjeként dolgozik Siófokon. A rengeteg balszerencsés bajnokit követően a Siófok a hét végén magabiztosan, 4–1-re győzött a DVTK ellen, és ellépett a tabella utolsó helyéről. A ma is népszerű Ebi mégsem tűnt boldognak, amikor az ötvenötödik születésnapja kapcsán kerestük…

„Ha most azt kérdezné tőlem, melyik meccsre emlékszem a legszívesebben, azt válaszolnám, hogy a hétvégire, hiszen a Siófokkal megvertük a DVTK-t – mondta Ebedli Zoltán. – Ami viszont fáj, ami dühít, és amit most is szóvá teszek, az a Fradi jelene. Az általam is imádott klub számomra már korántsem azt jelenti, amit két évtizeddel ezelőtt. Az angolokról mindenki tudja, hogy hagyománytisztelő emberek, de azok, akik most döntéshelyzetben vannak az Üllői úton, hagyományrombolók. Honnan veszik a bátorságot, hogy a régi ferencvárosi futballistákat, a klub igazi törzsszurkolóit kitiltsák az edzésekről, a pályáról vagy a székházból?! Nekem az lenne az igazi ajándék, ha a legendás fradizmus ismét megvalósulna az Üllői úton… Persze azért minden keserűség ellenére megpróbálok a szépre emlékezni. Détári Lajossal pedig mindent megteszünk azért, hogy a Siófok megőrizze helyét az első osztályban. Elhihetik, ez így is történik majd!”