Talán kevesen tudják, hogy Pa lesztina válogatottját 2004-ben és 2005-ben Viczkó Tamás, a Ferencváros és az Újpest korábbi labdarúgója irányította. A jelenleg Vietnamban dolgozó szakember előbb az osztrák Alfred Riedl segítőjeként, távozása után pedig szövetségi kapitányként dolgozott a csapatnál – a körülményekhez képest sikeresen.
„Kezdetben az egyiptomi Iszmailíjában volt a főhadiszállásunk, a költségeket pedig Tajszir Barakat Kuvaitban élő üzletember állta – elevenítette fel emlékeit Viczkó. – A nehézségekről mindent elmond egy történet: Jordániában játszottunk vb-selejtezőt, a chilei játékosok a világ másik végéből már egy héttel a meccs előtt megjöttek, a Gázai övezetből érkezőkre azonban még a kezdés előtt három nappal is hiába vártunk. Tíz napon át minden hajnalban ötkor jelentkeztek az izraeli ellenőrző pontokon, de feleslegesen ácsorogtak ott este tízig, nem kaptak engedélyt a térség elhagyására. Én meg ettem a kefét, hogy akkor most lesz-e csapatom, befut-e a kapus, megjön-e a csapatkapitány, mígnem két nappal a találkozó előtt végre megjelentek.”
Másik alkalommal Szingapúrral játszott az együttes, és hogy az esemény mennyire fontos volt a palesztinok számára, jelzi az egyik legfőbb politikai vezető telefonhívása: az elöljáró a szünetben mobilon biztatta a játékosokat, akik a készüléket körülállva itták a szavait – majd nyertek 1–0-ra.
Érdekes módon a futball néha lelkiismeret-furdalást váltott ki a labdarugókból, akik az otthoni állapotokról értesülve kicsit szégyellték magukat a veszélytelen szórakozás miatt: „Egyik reggel mentem edzést tartani, és meglepődve láttam, hogy a játékosok lehorgasztott fejjel, kisírt szemekkel álldogálnak. Megkérdeztem tőlük, mi a baj, mire kiderült, az éjszakai bombázások során meghalt az egyik nagy tiszteletben álló katonai vezetőjük, és nem akarnak edzeni. Mondtam nekik, hogy ebben a helyzetben a legtöbbet azzal segíthetnek a hazájuknak, ha tisztességesen felkészülnek a következő vb-selejtezőre. S láss csodát, az érv hatott, elindultak melegíteni.”