Jóllehet a Barcelona történetének arany pillanatai számos európai várossal összefüggésbe hozhatóak – a katalánok nyertek rangos trófeát Londonban, Párizsban, Rotterdamban, Bernben és hazai pályán is –, Bázel évtizedek óta különös jelentőséggel bír a gránátvörös-kékek történetében.
„Az 1979-es bázeli KEKgyőzelem bizonyította, a Barca több, mint egy klub” – emlékeztetett például a csapat első nagy (KEK, BEK/BL) európai kupasikerére a sportszervezet elnöke, Joan Laporta, összefüggésbe hozva a Fortuna Düsseldorf elleni diadalt és a Barcelona jelmondatát (més que un club, azaz több, mint egy klub). De a svájci város nem csak a Palotai Károly vezette döntő miatt szerepel a barcelonai történelemkönyvekben; itt futballozott, sőt csapatkapitányként erősítette az FC Baselt Hans Gamper, aki 1899-ben, alig 21 évesen megalapította, majd 1908-tól első emberként irányította a katalán klubot.
A látottak alapján úgy tetszik, szerdán újabb fejezettel bővült a gránátvörös-kékek bázeli krónikája: az együttes a Bajnokok Ligája történetének legnagyobb különbségű idegenbeli győzelmét aratta az alapító korábbi csapata ellen. Az 5–0-s meccsen ráadásul három olyan futballista játszotta a főszerepet, aki a Katalóniában Joan néven ismert Gamperhez hasonlóan igen fiatalon tette le a névjegyét a Barcánál (és a Baselnél).
Igaz, ami igaz, ketten közülük nem először alkottak maradandót a gárdában. Gondoljunk Lionel Messire, akit ma már az Aranylabda várományosai között tartanak számon (ott virít a neve a France Football napokban harmincasra szűkített listáján), és erre nem is cáfolt rá szerda este; a „Bolha” az első félidőben zseniálisan játszott, első kísérletéből a kapuba talált – ötvenedik gólját szerezte a Barcelona színeiben –, s a kiszolgálásban is jeleskedett. Vagy Bojan Krkicre, akit Pep Guardiola vezetőedző szokásával ellentétben ezúttal kezdőként küldött a pályára. A nemrég a válogatottban is bemutatkozó, mindössze 18 éves támadó két góllal hálálta meg a bizalmat; lőtt egyet távolabbról, hogy bizonyítsa, mindenhonnan veszélyes, s egyet