Ütközés a jó baráttal

Alig telt el néhány perc a vasárnapi Diósgyőr–Újpest (0–0) mérkőzésből, amikor Kabát Péter, a lila-fehérek támadója az oldalvonalhoz ment, és láthatóan segítséget kért: vízzel meglocsolta az arcát, majd visszakocogott a pályára. Újabb öt perc múlva ismét: oldalvonal, víz, fejrázás, visszakocogás. Újabb öt perc: csere! Kabát Péter nem tudta folytatni a játékot.

Szentes Lázár, az Újpest vezetőedzője a találkozó utáni sajtótájékoztatón elmondta, a csatárnak látászavarai voltak, nem tudta, hol van, és mi dolga lenne ott, ezért elkerülhetetlen volt a csere. Mi történt?

A találkozó után az öltözőfolyosón az első szembejövő játékos éppen Kabát Péter volt, amint energiaitalt szürcsölgetve ballagott a busz felé.

„Vezettem a labdát, amikor kaptam egy ütést – mondta a futballista. – A fejemet érte, és mit mondjak, nem esett jól… Megszédültem, ezért kértem némi frissítést, mert játszani akartam. De a helyzet nem lett jobb, sőt! Nem vagyok jól most sem…”

Ami érdekes: éppen Pintér Zoltánnal ütközött, akivel kisgyerekként a Honvéd serdülő III-as csapatában játszott először együtt, hogy aztán az ifiéveket követően a kispesti felnőttek között is társak legyenek.

„Legalább tizenöt éve ismerem Zolit – mondta Kabát Péter. – Nem is tudom, mi történt…”

S mint a filmekben: ebben a pillanatban kilépett az öltözőből Pintér Zoltán, s meglátva Kabát Pétert, egyből hozzá lépett.

„Petikém, mi van veled? – kérdezte. – Megindultál, be akartam lépni eléd, közben elrúgtam a labdát. Éreztem az ütközést…”

„Ütközést!? Elvitted a fejem, még most is hányingerem van…” „Sajnálom, tudod, hogy nem okoznék sérülést senkinek, neked meg végképp nem, hiszen ezer éve ismerlek…”

„Tudom” – mondta Kabát Péter (aki az orvosi vizsgálat szerint kedden már futhat), és egy kézfogással véget ért a diskurzus.