Mint egy beteg agóniája
„Ez lehet a mi sorsfordító mecs csünk, s ennek szellemében készültünk rá” – utalt Luciano Spalletti, a Roma mestere az Internazionale elleni találkozó fontosságára, de minthogy a fővárosiak csupán a 14. helyen szerénykedtek a forduló előtt, a nagy nekibuzdulás jelentős teherrel párosult. Teherrel, hiszen Spalletti is tudta, hogy vereség esetén kilenc pontra nő a Roma hátránya a címvédővel szemben, ami az idény ily korai fázisában is tekintélyes lemaradásnak számít.
Az első jó hír mindenesetre jóval az esti összecsapás előtt megérkezett Rómába: Francesco Totti nem a cserepadon, hanem a pályán kezd. S hogy az univerzális támadón kívül miben bízhatott még a Roma? Például lenyűgöző otthoni szereplésében.
Egyrészt az előző két összecsapását kapott gól nélkül nyerte meg az Olimpicóban a Spalletti-legénység, de ami ennél sokkal beszédesebb adat: a csapat 19 mérkőzéses hazai veretlenségi sorozatot épített a Serie A-ban (43–15-ös gólkülönbséggel), az előző kiírás 6. fordulója óta nem talált legyőzőre a fővárosban; akkor mellesleg éppen az Inter múlta felül (4–1).
Nos, a fekete-kékek keretbe foglalták e ragyogó római szériát, mert vasárnap este is maguk alá gyűrték a riválist, bár azt is írhatnánk: Zlatan Ibrahimovic jószerével egymaga elintézte a Romát Tottistul, mindenestül. A termetes svéd csatár már az 5. percben kajánul vigyoroghatott, miután Ivan Córdoba előrebikázott labdáját átemelte a kifutó Doni kapuson; lesről szó sem lehetett, mert a brazil Cicinho beragadt az indításnál. Őszintén szólva a hazaiak annak is örülhettek, hogy az első 45 percben megúszták ennyivel – ám a második félidő elején még a tavaszi 1–4 alkalmával rendezett mészárlást is felülmúlta az Inter.
Említett mérkőzésen 11 perc alatt vágtak hármat a milánóiak, ezúttal viszont kilenc perc is elég volt a triplázáshoz: Ibrahimovic kezdte (a leradírozását biztosra ígérő Juan mellől lőtte...), majd következett két bombagól Dejan Sztankovics, valamint az egyik edzésről elkéső, és ennek következményeit viselő Adriano helyén játszó nigériai Victor Obinna előadásában.
A Roma természetesen nem helyzet nélkül szenvedte végig a meccset (Cicinho járt a legközelebb a gólszerzéshez, honfitársa, a folyamatosan jól teljesítő Júlio César azonban leért a közeli lapos lövésre), de már-már az volt az érzésünk, mintha egy menthetetlen beteg agonizálásának lennénk szemtanúi. Így lett a sorsfordítónak vélt meccsből hiteles bizonyítvány: az Inter úgy rúgott egy négyest, hogy lehetett volna hat is, vagyis a három pont megszerzéséért még csak megfeszülnie sem kellett.
Kilenc pont van most a két gárda között.
És lehet, hogy ez még csak a vég kezdete.
