Néhány vezér több, mint sok közkatona

Éppen fél óra pergett le a Kapos vár–DVSC mérkőzésből, amikor gólt szerzett a vendégcsapat, Oláh Lóránt mégsem ünnepelt. Pedig lett volna miért: a találkozó folyamán másodszor sikerült elszakadnia védőjétől, s ha már a nehezén túl volt, magától érthetődően feliratkozott a kanadai táblázatra – egy gólpasszal.

Mellesleg nem ő volt az egyetlen futballista a vendégektől, aki csendesen, visszafogottan konstatálta a vezető találatot: Oláh Lóránt pályafutása utóbbi öt évét töltötte Somogyban, Szakály Péternek pedig a nevelőegyesülete a Rákóczi. Mindamellett a hazai publikum zajosabb részét a legkevésbé sem hatotta meg a korábban Debrecenbe szerződő páros mérkőzés előtti fogadkozása, mely szerint a múltra tekintettel „piano” gólörömöt mutatnak be

– ha egyáltalán... A nagyérdemű kaján volt, és az is marad. Ergo akkor volt a legerősebb – egyúttal a legvidámabb – a somogyi szurkolók hangja, ha a hazai bekkek valamelyik exsomogyit kényszerítettek megállásra. Uram bocsá' szabálytalanság árán is.

Mindazonáltal az ezerfejű örömforrása – legalábbis az első félidőben – ennyiben ki is merült, Prukner László együttese ugyanis nem adott lehetőséget több boldog megnyilvánulásra, a Rákóczi tudniillik elképesztően pontatlanul futballozott, elsősorban a középpályán, de a támadóvonalból is szinte azonnal a debreceniek birtokába került a labda. Ennek megfelelően a DVSC feledtébb nyugodtan építkezhetett az első negyvenöt percben.

A kérdés örök: ha valami működik a második felvonásban, az miért hiányzott a szünet előtt? A pauza után tudnillik egy lényegesen agilisabb, céltudatosabb, a nyitányhoz viszonyítva pontosabb, ennek következményeként kapura veszélyesebb Kaposvár próbálta meg minél rövidebb időn belül ledolgozni a gólok számát nézve minimális, játékminőségben viszont tekintélyes differenciát. A látottaknak megfelelő energiabefektetéssel, stílusés tempóváltással mindez össze is jöhetett volna – ha a Rákócziban szombat este valaki a pályán is ténylegesen magához ragadja az irányítást, s a társaság nem „elégszik” meg annyival, hogy az oldalvonal mellől szakadatlanul, már egyre rekedtebb hangon érkeznek az utasítások, parancsok. Prukner László „kívülállóként” képtelen mérkőzést nyerni.

Debreceni részről ugyanakkor több vezér is akadt – köztük egy élvonalbeli újonc, Varga József. A Nagyerdő környékén új Ronald Habiként emlegetik a Kaposvárott kiemelkedő teljesítménnyel kirukkoló zömök középpályást, aki szombat esti produkciójára egy pompás ütemű kiugratással tette fel a koronát. A védőjétől másodszor elszakadó Oláh Lóránt magától értetődő természetességgel centerezett – de innen már ismerős a történet. Egy újonc és a szívében most is somogyi fiatalember volt a mérkőzés hőse Kaposváron, a Rákóczi hívei mégis a fejüket csóválva ballagtak haza. Mint eddig kivétel nélkül valamennyi Debrecen elleni hazai mérkőzés után, hiszen legyőzniük még nem sikerült a piros-fehéreket.