A pad mögül taktikázik

hiszen szerepelt a Honvédban is. Szóval ha szombat délután megkérdeznék öntől, Csertői úr, hová parancsolja...hiszen szerepelt a Honvédban is. Szóval ha szombat délután megkérdeznék öntől, Csertői úr, hová parancsolja...

A kispad mögé!

Ahonnan könnyebb a kommunikáció a fedélzeten lévőkkel, a kispadon ülőkkel. Más alternatív kapcsolattartó megoldáson gondolkodott már?

Együttesem tudja a dolgát, reményeim szerint semmi olyasmi nem történik majd a mérkőzésen, ami lépéskényszerbe hozna. Mindenesetre ezt a kérdést sem válaszoltam még meg magamnak, mivel fel sem tettem. Mindent egyeztettem csapatommal, segítőimmel, megbeszéltük, mit hogyan teszünk, bizonyos forgatókönyv alapján csere esetén sem kell jeleznem. Az edzői teamben egyformán vélekedünk a labdarúgásról, de megkérdem: az ember nem a vele azonosan gondolkodó munkatársaival érteti meg magát a legkönynyebben?

A szünetben bemegy az öltözőbe?

Nem tudom. De... megoldom. Az talán nem tilos, hogy a holt időben beszéljek a kollégáimmal.

Nem először kénytelen a technikai zóna határain kívülről irányítani csapatát. Megszokható az érzés, hogy a szokásostól lényegesen hosszabb a „köldökzsinór”?

Soha! De stimmel, volt már részem ilyen „élményben”. Jól jöttünk ki belőle, hiszen nyertünk.

Jó két éve a Fehérvárral.

Pontosan. Három egyre győztünk az Újpest ellen a Puskás-stadionban, nem éppen tét nélküli összecsapáson. Mi a bronzéremért hajtottunk, az Újpest a bajnoki címért. Elértük célunkat.

Ezután jó előjelként is tekinthet az eltiltásra.

Tehetném, de kihagyom. Nem ezért remélem, hogy sikerrel járunk a fővárosban.

Mi mást mondhatna a forduló előtt a tabella harmadik helyén álló együttes edzője? A rajt előtt elképzelhetőnek tartotta, hogy a táv harmadánál a dobogón nyomulnak? Sőt, ha két hete a Kaposvár ellen az utolsó percben nem csúszik ki a kezükből két pont, még magasabbról pillanthatnának hátrafelé.

Ilyen értelemben nem tervezgetek, az eddigi eredmények talán igazolják, miért nem. Kiegyenlített a bajnokság, két győzelemmel gyorsan előretörhetsz, két vereség viszont azonnal visszaránt a középmezőnybe. Az sem változtatta meg a világképemet, hogy a harmadik helyen állunk. Hol van még az évad vége?! A fenti, „kicsúszott” kitétellel viszont egyetértek, akkor is, ha a játék képe alapján nem sorolnám a pozitív előjelű találkozók közé a Kaposvárral vívott partit. Sok volt a hiba csapatom játékában, de így is győzhettünk volna.

Kispesten kárpótolhatják magukat.

Bravúr lenne, ha három ponttal hagynánk a hátunk mögött a fővárost. Miért? Mert a Honvéd feljövőben van, és mert például nyolc sérült játékosunk van – igaz, a mondás szerint: mindig az a legjobb csapat, amelyik pályára lép. Néhány bevett elem hiányzik majd a repertoárból, de a szerepet kapó labdarúgók is tisztában vannak azzal, mit várok tőlük, és ennek megfelelően megoldják a rájuk kiszabott feladatot. Alapvetés, hogy hiszek bennük, tudom, mire képesek. De az is tézis, hogy hozzánk hasonlóan a mindenkori ellenfél is nyerni akar.