Egy lépéssel közelebb

Dacára minden kapitányi óvatosságnak, akár készpénznek is vehetjük, hogy Anglia, Hollandia és Spanyolország ott lesz a 2010-es világbajnokságon. Azon túl, hogy eleve nehéz elképzelni a 32-es mezőnyt e három csapat nélkül, az említett sikeres futballnemzetekre nézve pozitív következtetést levonhatjuk mellékelt statisztikánkból is. Természetesen sok függ az első ellenfelek erősségétől, ezzel együtt tény, hogy a közelmúlt

két világversenyének európai selejtezőjéből továbbléptek azok a csapatok, amelyek a táv nagyjából első harmadát megtéve pontveszteség nélkül álltak.

A selecciónnak például az első játéknapokra kifejezetten könnyű ellenfeleket rendelt a sors, az első jelentősebb próbatétel másnapján Vicente del Bosque szövetségi kapitány meg is jegyezte: együttese az örmények, a bosnyákok, az észtek és a belgák legyőzésével nem tett csodát, csupán „teljesítette kötelességét”.

Más kérdés ugyanakkor, hogy mit mondott volna a válogatott kispadján irigylésre méltó mérleggel bemutatkozó – öt meccsen öt győzelmet s csupán egy kapott gólt elkönyvelő – tréner, ha emberei szerdán az utolsó pillanatokban nem szerzik meg a három pontot Brüsszelben; a spanyol sajtó ugyanis nemhiába nevezte a belgiumi fellépést Del Bosque első jelentősebb próbatételének… A menetelés azonban nem szakadt meg, s az egy nappal korábban oly szkeptikus Marca címlapján szerdán már ezt olvashattuk: „A csapat már majdnem ott van a világbajnokságon”. S erre bizony a Nagybajusznak becézett kapitány sem cáfolt rá.

„Még rengeteg pontért meg kell küzdenünk az előttünk álló hat meccsen, de ezzel a győzelemmel nagy lépést tettünk a végső cél eléréséért, a dél-afrikai részvételért. Most ráadásul rengeteg időnk van a felkészülésre, hiszen a következő meccset csak márciusban játsszuk. A játékosokra persze addig a klubjaikban is jelentős próbatételek várnak” – vázolta fel a jövőképet a Real Madridnál ismertté váló szakember. Del Bosque dolgát viszont jelentősen megnehezíti Luis Aragonés öröksége: az „Hortalezai Bölcs” Európa-bajnok, így a világbajnokságra is az esélyesség terhével készülő csapatot hagyott rá. A spanyolok körében ráadásul nagy a várakozás, elvégre az együttes 1950 óta nem jutott túl a vb-negyeddöntőn (akkor is csak a negyedik helyet szerezte meg), most pedig a világranglista éllovasaként nem okozhat csalódást szurkolóinak.

Fabio Capello egyelőre széles mosollyal hárítja el az elismerő szavakat, hogy az angol válogatottnál fantasztikus, amolyan „spanyolos” korszak kezdődött – de éppen a széles mosoly árulkodik arról, hogy az efféle gondolatok a rutinos olasz szakembertől sem állnak távol. Az angolok szövetségi kapitánya elsősorban tanítványai magabiztossága miatt elégedett – s tulajdonképpen az őszt összefoglaló statisztikák is ebből a szempontból lényegesek. A várakozásoknak megfelelő nagyágyúkat magabiztossá tehetik, az átlagosnál jobban teljesítő kicsiket – például a magyar válogatottat – bizakodással tölthetik el, míg a deficittel állókat jó esetben egészséges daccal.

A következő szűk fél esztendő alapvetően a klubfutballé, aztán márciustól ellenőrizhetjük, igazat üzentek-e nekünk a számok.