Nekik mondja el a világ a tutit

Oly nagyon erőlködnünk nem is kell, hiszen mely futballszurkoló vagy újságíró ne tudná a tutit, amikor a válogatott ideális összeállításáról van szó? Ha milliónyi önkéntes szövetségi kapitányunk talán már nincs is, a több százezres nagyságrend bizonyára helytálló; közös bennünk, hogy számon kérni rajtunk nincs mit – ellenben mi magunk vagyunk a számon kérők, és esetünkben a „balhét”, ha lesz, Erwin Koemannak, a kinevezett kapitánynak kell elvinnie.

Egyenlőtlen szereposztás – de a világon mindenütt ebből játszanak.

Mint mellékelt összeállításunk mutatja, van, ahol a selejtezők derekáig sem jutva is áll már a bál. Az egyik legf o r róbb szék pillanatnyilag Raymond Domenech francia szövetségi kapitány alatt parázslik, serceg, talán füstöl is már… Ha két és egynegyed esztendőnyit visszalépünk az időben, és 2006. július kilencedikén este nyolc tájban bekukkantunk a berlini Olimpiai Stadionba, a játéktér mellett ott látjuk Domenechet; elegánsan, öltönybennyakkendőben, amint csillogó szemmel énekli a Marseillaise-t. Vb-döntőn résztvevőként hallgathatta hazája himnuszát – vágyhat-e ennél többre egy edző? Elvárhat-e ennél jobb eredményt egy szurkoló a nemzeti csapat vezérétől? Naná, a győzelmet – és a tréner nyilván egy kis megbecsülést sem sajnálna magától. Fájdalom: ez esetben sem győzelem, sem megbecsülés. Az egyik feltételezi a másikat, mindkettő hiánya pedig előrevetíti a biztos bukást. A balul sikerült idei Európa-bajnokság után – részben a taktikai hibák, részben a szerencsétlen kapitányi megnyilvánulások következtében – már nagyon megromlott a viszony Domenech és tágabb értelemben vett közönsége (a szakma és a közvélemény egy része, a sportsajtó) között, amit a L’Équipe egyik e heti száma híven szimbolizál. A sportnapilap munkatársai tíz kérdést fogalmaztak meg, és oldalszéles címben szólították fel a Románia elleni, szombati mérkőzésre készülő szakembert a válaszadásra. „Úgy érzi, hogy a további sorsáról a jövő héten döntő szövetségi bizottság tagjai őszintén kívánják a romániai sikert?” „Gondolja, hogy bíznak még önben a játékosai?” „Kész a lemondásra abban az esetben, ha csapata elbukik Romániában?” „Didier Deschamps követheti önt a kapitányi székben a jövő héten?” Ízelítőül ennyi is elég, e négy kérdésből leszűrhető, hogy a kapitány – akinek az Eb óta egy kínos ausztriai kudarc is a számlájára írható – helyzete tarthatatlanná vált; nehezen képzelhető el, hogy a „kékek” vele fejezzék be a ciklust. (Érdekessége a sokak szemében sorsdöntő constantai mérkőzésnek, hogy Victor Piturca, a románok szövetségi kapitánya is hasonló támadások kereszttüzében áll: akárcsak Domenech, ő is a játékosaitól kapott nyilvános támogatást, és akárcsak francia kollé >>>