Iváncsik Mihály:
„Én nagyon rossz szélső lennék most az edzők szemében, mert biztos nem mennék le a sarokba. Ott állnánk harminc-negyven percig. Annak idején egy-egyeztünk, és az edző mondta, hogy bárkit bármikor meg kell tudni verni. Tehát nem mentünk le a sarokba, hogy ott imádkozzunk vagy beszélgessünk bárkivel. Az akkori és a mai kézilabda között a különbség ég és föld.”
Iváncsik Gergő:
„1986 óta nincs érme a magyar férfikézilabdának válogatott szinten. A 2004-es és a 2012-es olimpián éppen, hogy lemaradtunk az éremről. Bármelyik világversenyen pezsgőt bontanánk, ha ez megtörténne, és bízom benne, hogy lesz ilyen, mert most nagyon jó brigád jött össze. Remélem, hogy sikerül túllépni mindazt, ami eddig kicsit is gátolta a magyar válogatottat, és egyszer igenis odaérnek dobogóközelbe, és a nyakukba akasztják az érmet.”