A legfényesebb diadal
Nem sok vizet zavart a tévéköz vetítés, abból a szempontból legalábbis nem, hogy a szurkolók így is szép számban érkeztek a csarnokba. Persze nem árt, ha az Alba Volán képernyőn van, ugyanis az egyik nagy telekommunikációs cég által megszavazott támogatás ellenére hiányos a költségvetése.
A keret is az volt, Tokaji Viktor alighogy kigyógyult egyik sérüléséből, jött a másik, legutóbb a bordájára és a hátára kapott jókorát, így Andreas Byström helyettesítette az első sorban. Ő is ott ácsorgott a jégen, amikor a műsorközlő bemutatta a kezdő hatosok tagjait, ám a belelendülő szurkolók dudálása miatt szinte semmit sem lehetett hallani. Annyi baj legyen.
Ettől lett ugyanis hangulat meg attól, amit Ocskay Gábor előadott. Az Innsbruck alapvonalánál korcsolyázva nem tudott középre passzolni, minden érkezőn volt egy bekk, ám mivel fórban volt az Alba, épp a csapatkapitányra nem maradt, így megkerülte a ketrecet, és betette a pakkot Seamus Kotyk mögé.
Aztán két Volán-büntetéssel később jött a második – a harmadik sortól! A csapattagság szélén mozgó Ondrejcík Rastislav kék vonalas bombájába beletolta ütőjét Nagy Gergő, ami az elképzelhető legjobb mozdulat volt: a korong a jobb felsőbe vágódott, Kotyk feleslegesen spárgázott.
Amúgy is az Alba volt a jobb, egy csattanós kapuvasat leszámítva kézben tartotta a szálakat, mentek a fiúk, mint a meszes, és Szuper Levente is úgy kapkodta a lövéseket, mint a legyeket. Azt a hetet. Tudniillik a „Fehérvári Ördögök” próbálkoztak többször, dupla annyiszor lőttek az első harmadban, mint a TWK.
Hát még a másodikban! A Volán szanaszét lőtte az Innsbruck kapuját, jobbról és balról, magasan és laposan, erősen és helyezve lőttek a fiúk, és közben úgy kombináltak a jégen, hogy öröm volt nézni. Ütöttek is még hármat – egymásra licitálva a szépségversenyben. Az Innsbruck persze egyáltalán nem élvezte annyira az estét, mint a fehérvári hokisokhoz hasonlóan remek „munkát” végző szurkolók, Kotyk számára is megváltást jelentett, amikor fél távnál, 5–0nál felváltotta őt Markus Bacher – igaz, a cserekapust gyakorlatilag úthenger elé lökték.
A hazaiak lendülete megmaradt, a hatékonysága nem, néhány akciójuknál belehaltak a szépségbe. Arra viszont esély sem volt, hogy az Innsbruck szépítsen, a legjobb emberelőny-kihasználással érkező, és három Volán-fórgóllal távozó TWK első soros centere, Rem Murray is inkább Nagy Gergőnek mondott oda. De a mieinket ez sem izgatta, feltörölték a jeget az ellenféllel, és négy győztes, majd négy vesztes meccs után legnagyobb EBELgyőzelmükkel megkezdték a remélhetőleg ismét minimum négyrészes sikersorozatot.
