Rettenetes veszélyek

A Premier League klubjainak hárommilliárd fontosra taksált adósságáról rövid hírben már beszámoltunk tegnap, Richard Scudamore PL-főnök azonnali visszatámadásáról még nem. Időközben azonban eltelt 24 óra, és az FA saját gazdálkodását és eladósodását firtató Mr. Scudamore szavainál immár előbbre való a szerdai hír, hogy a West Ham Unitednél „megszorítanak”. A képlet egyszerű: Gianfranco Zola menedzser csak anynyi pénzt költhet el a januári átigazolási időszakban, amennyit a játékoseladásokból megtermel. A korábban problémamentesnek ígért téli erősítés azért lesz visszafogott, mert a klubtulajdonos Björgólfur Gudmundsson legnagyobb vállalkozása (a Landsbanki nevű pénzintézet) csődgondnokság alá került, és a 67 éves izlandi üzletember befektetési lehetőségei finoman fogalmazva beszűkültek.

Miközben Scudamore bizalma töretlen a csapatok által képviselt márka, az „angol klubfutball” piaci erejét és sebezhetetlenségét illetően, Lord David Triesman úgy véli: az amerikai hitelpiacokról induló gazdasági válság „rettenetes veszélyeket” rejt az adóterhek alatt nyögő klubok számára. A Liverpool elhalasztott stadionépítése, az Everton és a Newcastle United körüli finanszírozási nehézségek az első komolyabb jelek.

„Nem is az adósság mértéke az ijesztő, hanem az, hogy akik hitelt nyújtottak a kluboknak, maguk is jelentős pénzügyi problémákkal küzdenek. Vagyis a sorsunk már nincs a saját kezünkben – hívta fel a figyelmet a legfőbb veszélyforrásra az FA elnöke. – Úgy gondolom, túlságosan töredezett futballunk felépítménye, túl sok az egymástól függetlenül működő terület és az értük felelős testület. Sportjogi szabályozással egyértelművé kell tenni, ki a felelős a sportág átláthatóságáért és jövőjéért.”

Noha az aggodalmak kétségkívül megalapozottak, a Lord Triesmantől idézettek második fele sem ok nélkül bőszítette fel Scudamore-t. Az elhangzottakban a szövetség és a liga hatalmi harcának kiújulását érzékelő ligaelnök úgy véli, ha manapság van márkanév a futballban, akkor az az olajozottan működő és világszerte rajongott Premier League, amelyet – legalábbis ha az angol labdarúgás jó hírének öregbítését várják tőle – kizárólag a piac szabályozhat.

Scudamore szerint az adósságállomány kezelhető méretű, a klubtulajdonosok és mindenekelőtt a napi ügyek vitelével megbízott képviselőik az üzleti világot jól ismerő, felnőtt emberek, így nincs szükség a Lord Triesman által sugallt adminisztratív intézkedésekre (mint az azokat szimbolizáló, bérplafont jelentő „fizetési sapka”). Olyan korlátozások meg különösen nem kívánatosak, amilyenekre a szövetségektől egyre függetlenebb ligák izmosodását ferde szemmel néző Sepp Blatter FIFA-elnök próbálta rábeszélni az Európai Parlament törvényhozóit a minap – tudniillik, hogy meg kell akadályozni az afrikai, ázsiai és orosz milliárdosok kalandor klubvásárlásait.

„Mi csak kidolgozni tudjuk a fizetési sapkáról szóló előterjesztést, eldönteni viszont a klubok fogják, szükség van-e rá – használt a FIFA-elnökénél megengedőbb hangot Lord Triesman. – Nincs kétségem afelől, hogy az ellenzők úgy érvelnek majd, a magas színvonalú játékhoz elengedhetetlen a bérverseny megnyerése is. Viszont azt is látni kell, hogy a hurrikán közeledik, és művészet lesz kitérni az útjából. Mérlegelnünk kell a lehetőségeinket.”

Hogy a gazdasági válság meddig és főleg hová gyűrűzik, azt nemhogy az idézett futballszakemberek, de Ben Bernanke, az Egyesült Államok jegybankjaként funkcionáló FED kormányzótanácsának elnöke sem tudhatja. Jobb híján maradjunk annyiban, amit Asgeir Fridgeirsson, a West Ham alelnöke mondott, megnyugtatandó a londoni klub drukkereit.

„Bár többen érdeklődtek a klub iránt, az eladás nem aktuális. Tulajdonosunk egyik vállalkozása valóban kárt szenvedett, de egyelőre semmiféle klubeladási kényszerrel nem kell számolnia. Amióta megvásárolta a csapatot, harmincmillió fontot költött rá, és kivenni most sem akar egy pennyt sem.” Scott Duxbury ügyvezető igazgató még rá is tett egy lapáttal, emlékeztetve: Zola menedzser maga is kezelhetetlenül nagy létszámúnak tartja a West Ham keretét, tessék, itt a lehetőség a leépítésre…

A futballbiznisz tehát működik – egyelőre.