Jámbor László a magyar labda rúgás.
A múlt, a jelen és a jövő. S persze az erő, amely ott dolgozik benne, hiszen egyedül húzza az évtizedek óta kátyúba jutott magyar futball rozsdás, lerobbant szekerét. Jámbor László egyébként fejlesztési igazgató, ő veszi el szép sorban néhány hazai tréner kedvét a munkától. És ha hiszik, ha nem, ő az, aki bemelegítést vezényel a hangulatos rákospalotai sporttelepen, megmutatva a nyújtás minden fázisát. Valósággal duzzad az erőtől, ahogy edzést vezet, fejlesztési igazgatóként gyakorlatokat mutat be, miközben a két „igazi” pályaedző a kapu mögött lesi a gyakorlást.
Nincs mitől félnünk: jó kezekben van a sportág.
A holland vonal egyre erősebb, és ez előbb-utóbb eredményekben is megmutatkozik majd. Kérdés, melyik világversenyen. Mert ez a mostani világbajnoki selejtezősorozat bizony nem kezdődött jól. Pontszerzés (vagy inkább vesztés...) itthon a dánok ellen, és jó játék ellenére vereség Stockholmban a svédekkel szemben. Most pedig le kellene győzni az albánokat, hogy a folytatásban legyen miről beszélni. Az albánokat, akiket egy másik holland, a korábban ugyancsak Magyarországra készülő Arie Haan irányít, s aki néhány napja lapunk hasábjain üzent: három pontért jönnek Budapestre.
„Kötelező a győzelem!”
Ez a válasza a mi hollandunknak, Erwin Koemannak, és ebben a rövidke mondatban minden benne van. A kapitánynyal szemben támasztott igény, a közvélemény óhaja és a régmúlt idők optimizmusa. De mondhat-e ilyet bármilyen ellenfél kapcsán az éppen soros magyar szövetségi kapitány? Erwin Koeman megkockáztatta ezt, bár a keddi tréning utáni sajtótájékoztatón meglehetősen fáradtnak, gondterheltnek tűnt, miközben a REAC-pálya klubszobájában válaszolt az újságírók kérdéseire, időnként a semmibe révedt, hogy aztán halkan mondja: „Az eltiltott Gera Zoltán helyett Hajnal Tamás lesz a csapatkapitány. Vannak további gondjaink is, néhányan kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódnak, Babos Gábor például Hollandiában maradt, és bár >>>
