Nyerő ember lehet a legjobb légiós

Ligakupa-összecsapásunk előtt tájé koztatott az MLSZ, hogy Erwin Koeman kilátogat a mérkőzésre, és megnéz.

Megnézte?

Látja, ezt már nem tudom biztosan.

Miért? Nem várta meg a meccs után, hogy felkereshesse?

Én boldogan megvártam volna, de elképzelhető, hogy a kapitány a lefújást követően azonnal visszaindult, mert én nem találtam ott.

Akkor nyilván azt sem tudja, hogy elégedett volt-e önnel Erwin Koeman... Ön hogyan értékeli az eddigi teljesítményét?

Visszafogottan. Mélyről, nagyon mélyről, mondhatni a nulláról kellett újrakezdenem, és felépíteni magam. Az idény eleji időszak mindig nehéz, hiszen a szünet után ismét formába kell lendülniük a labdarúgóknak, erőt kell gyűjteniük, ám az alap-állóképességre könnyebb építeni, mint a sérüléséből felépülő futballista erejére. Nekem hetekig egésznapos programokat jelentett, hogy megfelelő állapotba kerüljek, és bátran elkezdhessem a közös munkát az együttessel.

Ráadásul az új edzőnek is bizonyítania kellett.

Ezért tudok némi párhuzamot vonni az elmúlt hónapok és az előttem álló hét között: amíg a Queens Parknál Iain Dowienak kellett megmutatnom magam, addig a válogatottnál Erwin Koemannak kell bizonyítanom. Angliában piszkosul nehéz volt felvenni az ott követelt gyilkos ritmust, eleinte, amikor a tartalékcsapatban játszott néhány meccs után visszakerültem az első keretbe, akkor bizony még csereként is kegyetlen volt beállni: tíz-, húszpercnyi futball után teljesen kimerültem. De most már kezdem viszszaszerezni a korábbi formámat, az elmúlt meccseken végre élveztem is a játékot. Szerintem a válogatottnál rám váró néhány nap is segít majd, hogy még jobban belelendüljek.

Merthogy?

Rengeteget számít, ha kitűnő labdarúgók között gyakorolhat az ember, akik egyrészt őt is sarkallják a még jobb teljesítményre, másrészt hallom, hogy mostanában pörgős, intenzív napokat tölt együtt a válogatott.

Szóval szimpatikus önnek a magyar válogatottnál tapasztalható holland uralom?

Az uralom kifejezés talán erős, a holland stílus ellen viszont nincs kifogásom, sőt! Ez a játékosállomány szerintem alkalmas a rövid passzos, stílusos gyors futballra, a futballisták képesek eredményesen megvalósítani ezt a fajta taktikát.

Csak az a góllövés... Ezért is gondolják sokan önt megmentőnek – jobb oldali középpályás létére az előző idényben tízszer talált a kapuba.

Megtisztelő, ha vannak olyanok, akik bíznak bennem, azonban először be kell verekednem magam a csapatba.

A sárga lapok miatt eltiltott Gera Zoltán helye nem jó?

A poszt tökéletes lenne, hiszen talán jobb oldali támadóként tudom a legtöbbet kihozni magamból, de nem vennék mérget arra, hogy egyből a kezdőben számít rám a kapitány. Ezzel azonban nem akarok foglalkozni, és azon sem görcsölni, hogy hol lehetne nekem helyet szorítani az együttesben. Több poszton is szerepeltem már: a védekezőbb és a támadóbb feladat sem idegen a számomra.

Mi az utóbbire szavaznánk, azért is, mert Albánia, majd Málta ellen optimális esetben a támadójáték dominál majd.

Remélem, hogy így is lesz, bár nemzetközi szinten nincsenek úgymond papíron gyengébb ellenfelek. Az angol Championshipben eltöltött évek megtanítottak arra, hogy minden meccset rangadóként kell kezelni, és ez a vb-selejtezőknél sincs másként. Fontos, nagyon fontos két mérkőzés vár ránk: tartanunk kell a hitet a szurkolókban. A válogatott több mint húsz éve nem ért el kimagasló eredményt, de ebben a társaságban már megvan a minőség, és hiszem, hogy képes a bravúrra – vagy éppen, hogy hozza a kötelezőt.