Mélyvágások után

Szeptemberben meg kellett műteni ugrótérdszindróma miatt, ez olyan, mint a teniszkönyök, bár lehet, hogy rosszul lesznek az orvosok, ha így látják leírva – mondja Nemcsik Zsolt. – November óta szenvedek tőle, injekciózták, ideigóráig mindig jobb lett tőle, de most artroszkópos beavatkozással belülről lekapargatták a gyulladt területeket. A lábam már vinne előre, de Berkes tanár úr szerint még pihentetnem kell. Úgy hat hetet még ki kell hagynom.

Ezek szerint folyatja a vívást…

Elkeseredettségemben mondott kijelentés volt, hogy akár abba is hagyhatom. Elég hamar átgondoltam, nem tudnám megtenni. Harmincegy éves vagyok, egy s másnak bele kell még férnie a pályafutásomba. Persze sok függ attól is, hogy kivel.

Kiállt a francia Christian Bauer Magyarországra szerződtetése mellett. Vele?

Én tisztán szakmai alapon gondolkoztam. A világ legeredményesebb edzője, nagyon boldog lennék, ha ő foglalkozna velem.

A szövetség elnöke szerint havi tízezer eurót szokott kérni.

Én úgy tudom, fele ennyibe sem kerülne. Ajánlata annyi van, mint égen a csillag, mehetne Amerikába, Spanyolországba, Olaszországba vagy haza is, de Szabó Bencéhez barátság fűzi, hajlana rá, hogy Magyarországra jöjjön. Sőt megtiszteltetésnek érezné. Lenne olyan üzletember, aki ezért, és csak ezért latba vetné a befolyását. Ha mégsem sikerül a szerződtetése, Bencével is szívesen dolgoznék együtt. Gerevich György halálával sokan árván maradtak. Az olimpia végén arra gondoltam, hogy átveszem őket. Gyuri bácsi elment, egy hallatlanul tehetséges társaság maradt utána a Vasasnál, tele korosztályos világversenyek érmeseivel, tőlük függ a magyar kardvívás jövője. Fontos, hogy ne hulljon szét ez a gárda, arra gondoltam, amíg tehetem, addig segítenem kell őket. De ha újra edzésbe állok, nem fog beleférni az időmbe, és energiám sem lesz ahhoz, hogy egy nap mondjuk hat versenyzővel egyenként fél órát iskolázzak.

Korábban is gondolt már az edzői pályára?

Annak idején a TF-en elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot, számítva arra, hogy később még jól jöhet. Néhány oklevelet máshol szereztem meg, könnyűipari mérnök vagyok, csomagolástechnikára szakosodtam, hamarosan a műegyetemen hulladékgazdálkodás szakon diplomázom. Ügyviteli technikus végzettségem is van a középiskolából, de ha elromlik a fénymásoló, ne engem hívjanak! Egy-két éve rájöttem, hogy a sporttól nem akarok eltávolodni, annyira szeretem. Jó lenne hozzátenni valamit, talán értek is hozzá. Gyuri bácsi örökségét meg kell menteni.

Ebből Önnek mi a legfontosabb?

Azért volt remek utánpótlásedző, mert imádták a gyerekek. Túl azon, hogy a szakma csínját-bínját ismerte, meg tudta ragadni és meg is tudta tartani őket. Olyan jó hangulatú edzéseket tudott tartani, amilyeneket mástól nemigen lehet látni. Ha szidott, akkor is úgy éreztük, hogy igaza van, s nem azt, hogy itt a világ vége.

De Peking sem a világ vége. Megbeszélte már társaival az ott történteket?

Nem. Évek óta együtt versenyzünk, mindenki tudja, mi zajlott le a másikban az olimpián, milyen, amikor nem megy a vívás. Nincsenek szavak, együtt sírunk, együtt nevetünk. Nyilvánvaló volt a szituáció: nyerni kellett volna. De ilyen a vívás, ezt nem tudjuk megbeszélni, hiszen egyértelmű, miről van szó. Miután pedig az év nagy részét együtt töltjük, a szezon végén, ha lehet menni, négyen négyfelé megyünk, nem kívánjuk látni a másikat. Fogunk majd még eleget találkozni, ha igénylik, beszélünk Pekingről.

Mikor látjuk újra a páston?

November harmincadikán lesz a hagyományos Münchener Schwert, amin jól szoktam szerepelni. Ha ezen esetleg még nem indulunk, a decemberi országos bajnokság, amely Gerevich György nevét viseli, lesz az első. Január-február táján is általában jól megy nekem a vívás, aztán hullámvölgybe kerülök. Az idén is így volt, majd májusban még volt egy-két eredményem, aztán elindultam lefelé. Ezt kellene mostantól kiküszöbölnöm.