Milyen hosszú hétszáz perc?Milyen hosszú hétszáz perc?
Egy csatárnak? Borzasztóan sok, főleg gól nélkül. Ezért is könnyebbültem meg, amikor láttam, hogy az első labdám a kapuba került. Most végre kamatozott, hogy legalább én nem vesztettem el a Kevin Kuranyiba vetett hitemet.
Megkönnyebbült az első góljánál?
Nagyon. Az APOEL elleni UEFA-kupa-meccs után már azért imádkoztam, hogy rúgjanak agyon egy labdával, hátha bepattan rólam. Azért jobb így, hogy nekem kellett megverekednem a gólokért, még ha csak 2–2-t játszottunk is a Wolfsburggal.
Mit szól a két gólpasszadóhoz?
Halil Altintopon nem csodálkoztam, ő már az előző meccseken többször is próbált megjátszani, de csak most járt eredménnyel. Manuel Neuerre azonban nem számítottam. Kanadában a hokikapusok néha adnak asszisztot, na de futballban? Ez is megmutatta, hogy Manu a mezőnyben sem lenne utolsó játékos.
Nem zavarja, hogy a vezérkar már a kispaddal fenyegette?
Azt hiszem, ez versenyhelyzetben természetes. Az meg az együttes szempontjából nem baj, ha többen is a kezdőbe akarunk kerülni, mert szerintem ez mindenkit jobb teljesítményre sarkall. A csapatot meg különösen, hiszen ha választani kell, senki sem a gólkirályt akarja a csúcson látni, hanem a csapatot.
De ebből viták is lehetnek.
És gondolom, lesznek is. Senkinek sem szabad elaludnia, mert el akarjuk érni a célunkat. Végre Gelsenkirchenbe kell hoznunk a salátástálat.
