A lassú hátvédsort simán átjátszották

Egy héttel ezelőtt a szövetségi kapitány, Erwin Koeman is kíváncsi volt a Paksra – kicsit szűkítve a kört, a tolnaiak támadójára, Tököli Attilára –, Fehérváron ellenben szinte a kutya sem. A kezdéskor tippelt 600-as nézőszám mindamellett „kétoldali” érdektelenséget sejtet, amire az sem feltétlenül szolgál magyarázattal, hogy a soproni ligás előadással egy időben női kézilabda- és férfi vízilabda-mérkőzést is rendeztek Székesfehérváron.

A programtorlódásért kár – szervezésben sem vagyunk a topon –, már csak azért is, mert a Sóstói Stadionban a nagy magyar átlagnál jobb első félidőt hoztak össze a békebelit idéző hangulatban a csapatok. A Paks iparkodott jobban, egy egyéni hibát kihasználva korán vezetést szerzett, azonnali válaszra sarkallva a Fehérvárt, amely az egyetlen lehetséges – értelmes – módon riposztozott: végigtámadta az első 45 perc fennmaradó részét. Ami a hazaiak esélyeit illeti: a piros-kékek meglehetősen baljós előjellel láttak neki a hadműveletnek, ebben a szezonban a legkevésbé sem a gólfesztiválok jellemzik őket. A Soproni Ligában csak egy csapat van, amely kevesebb gólt jegyez a Fehérvárnál, a két találatával magát alighanem Guinness-rekord közelébe kormányzó Siófok. Furcsa fintora a sorsnak, egyben jellemző is a házigazdára, hogy Goran Vujovics szöglet után egyenlített – miközben két ziccerét elrontotta.

A folytatásban csupán percekre változott a felállás, a támadásokat tekintve illegalitásba vonuló Paks kinyílt, szögleteket harcolt ki, sőt helyzetig jutott, ám a feltámadás tiszavirág-életűnek bizonyult: a Fehérvár görcs nélkül vette viszsza az irányítást – s ezzel párhuzamosan fordította meg az eredményt is.

Gellei Imre együttese bizonyos szempontból ugyanolyan alárendelt szerepbe kényszerült, mint néhány hete Angyalföldön, ahol a lassú hátvédsor emberelőnyben kapott öt gólt. Ezúttal négyig jutott a számolásban a rivális, a Fehérvár, amely a „négyessel” megdöntötte idénybeli gólrekordját.