Halálfélelmet érzett az angyalföldi edző

Kevesen látták, hogy Mészöly Géza felpolcolt, bedagadt lábbal nézte csapata Zalaegerszeg elleni mérkőzését. Úgy ült a kispadon összeszorított fogakkal, fájdalmakkal küszködve. Igaz, azon a meccsen nemcsak a vádlija, hanem a lelke is fájt a több ezer angyalföldi szurkolóval együtt – minden és mindenki Illovszky Rudolfra emlékezett. A ZTE ellen 3–1-re megnyert találkozót követően a Vasas szakvezetője nem bírta tovább, orvoshoz ment. Este tizenegykor nézték meg a lábát, a néhány hete műtött, sérült térdét s a bedagadt vádliját. Ezt követően ultrahangos vizsgálatot javasoltak neki.

A helyzet egyre rosszabb lett. Vasárnapról hétfőre virradóra gyakorlatilag egy percet sem aludt.

„Magamnak köszönhetem mindazt, ami történt – mondta Mészöly Géza. – Nem volt rendben a térdem, tudtam, hogy gondok vannak a porcommal, de a játékszenvedély magával ragadt, s augusztus végén még pályára léptem a Vasas-öregfiúkban a Malév elleni meccsen. Nem kellett volna. Egy szerencsétlen szituációt követően ugyanis az ellenfél kapusa ráesett az amúgy is rossz állapotban lévő térdemre. Onanntól kezdve tudtam, hogy nem úszom meg a műtétet. Így is történt. Béres Alexandra édesapja, Béres György doktor fantasztikus magánklinikát nyitott Tatán, oda kerültem. Úgy éreztem magam, mint valami ötcsillagos szállóban. A sikeres műtétet követően néhány nap múlva hazaengedtek, s folytathattam a munkát. Lehet, hogy türelmetlen voltam, de három héttel később már megkezdtem a biciklizést, az óvatos mozgást. Megdöbbenve tapasztaltam viszont, hogy nem a térdemmel, hanem a vádlimmal lettek bajok. Egyre jobban fájt, és mintha vér borította volna. Bevallom, megijedtem…”

Jogos volt a félelem.

A Vasas szakvezetője is pontosan emlékszik Zavadszky Gábor tragédiájára. Arra, hogy az FTC és az MTK egykori játékosa egy hétköznapinak tűnő sérülést követően a nem megfelelő orvosi ellátás következtében kapott tüdőembóliát – és vesztette életét egy „elszabadult” vérrög miatt. Mészöly Géza vasárnapról hétfőre virradóra ébren, fájdalmakkal küszködve arra gondolt, a vádlijában keletkezett vérrög vele is végez majd.

„Borzalmas éjszaka volt, senkinek sem kívánom. Akkorra már kőkemény volt a vádlim, s úgy bedagadt, mint egy cipó. Az operációt követően alighanem oda csorgott le a vér, és ott is maradt. Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem megyek el orvoshoz, s ha nem végeznek el rajtam újabb műtétet. Mert bizony nem tudtam elkerülni az operációt, visszamentem Tatára, Béres doktor pedig három, tenyérnyi nagyságú vérömlenyt távolított el a lábamból. Szerencsére már hazaengedtek a klinikáról, pénteken ott leszek a csapat edzésén az Illovszky Rudolf Stadionban, szombaton pedig a kispadról, felpolcolt lábbal irányítom a csapatomat Kecskeméten. Remélem, a fiúk a minél gyorsabb gyógyulásom érdekében győzelemmel ajándékoznak meg.”