Drámai összeomlás

Az európai szövetség csúcsren dezvényén, a Bajnokok Tornája (ismertebb korábbi nevén Szuperkupa) döntőjében vasárnap a BL-győztes Ciudad Real és a KEK-nyertes MKB-Veszprém találkozott. A spanyol sztárgárda az elődöntőben, a BL-finálé visszavágóján újra megverte a Kielt, míg a Veszprém az EHFkupa-győztes Nordhorn ellen diadalmaskodott.

A mindent eldöntő vasárnapi csata előtt Mocsai Lajos edző azt mondta, ha csapata felszabadultan, egyúttal fegyelmezetten játszik az utolsó percig, akkor nyerhet a világ legerősebb klubcsapata ellen. Talant Dusebajev, a spanyolok trénere, akinek Nettelstedtben Mocsai Lajos volt az edzője, arra figyelmeztette együttese tagjait, hogy a Veszprémnek óriási előny a hazai pálya, és új csarnokában az MKB száz százalékot fog kiadni magából a sikerért.

A hozzáértő veszprémi közönség forrón ünnepelte a Ciudad világklasszis kapusát, Sterbik Árpádot, aki a magyar klubból szerződött a világ leggazdagabb kézilabdacsapatába, amely hatszor játszott Szuperkupa-döntőt (2005-ben és 2006-ban is megnyerte a trófeát). A kapus nem is titkolta, meghatódott a szívélyes fogadtatástól.

„Könnybe lábadt a szemem, amikor szólítottak a bemutatásnál, a közönség pedig hatalmas tapssal, dudaszóval fogadott” – mondta Sterbik Árpád.

A mieink közül Gál Gyula úgy vélte, semmit sem ér az elődöntőben aratott siker, ha az MKB nem nyeri meg a finálét.

Gyors és ellenállhatatlan hazai támadásokkal, valamint Ilyés Ferenc és Iváncsik Tamás látványos góljaival kezdődött a finálé, amelyre csaknem megtelt a Veszprém Aréna. Sterbik irányításával egyre erőszakosabb és mozgékonyabb lett a Ciudad védekezése, ráadásul támadásban is alig érződött a spanyolok játékán a sérült Jerome Fernandez, Rolando Urios-Fonseca és Alberto Entrerrios hiánya.

A félidő derekáig az MKB kisebb-nagyobb védekezési hibáit ellensúlyozták a szinte önkívületben játszó Dejan Perics kapusbravúrjai (8–5). Igaz, a másik oldalon Sterbik is káprázatosan védett (ők ketten a pályán kívül is régi barátok, a szerb válogatottban az ezredforduló környékén a vajdasági hálóőr lett Perics utóda).

A hazaiak védekezési hibáit kihasználva egyenlített ugyan a Ciudad, de Marko Vujin, Ivan Lapcsevics és Gál találataival visszaállt a régi rend (11–8). Vujin sokat kezdeményezett támadásban, ezért aztán temérdek szabálytalansággal, lerántással, pofonnal igyekezték őt megfékezni a spanyolok. A veszprémieknek főleg Siarhei Rutenka semlegesítése okozott sok gondot, az átlövő a szünetig négy gólig jutott, majd a folytatásban még hatot tett hozzá.

A bíróké volt a főszerep néhány percig a második félidő elején, mert le akarták hűteni a túl forró indulatokat, s ítéleteikkel mindkét kispad dühét kiváltották. A Veszprémben a csereként beállók is felnőttek a 40. percig ötvenszázalékos hatékonysággal védő Perics fantasztikus teljesítményéhez. Mesterien irányította társait Eklemovics Nikola, aki a gólokkal sem maradt adós (22–17). Mindkét gárda tartalékolta erejét a hajrára, amelyben aztán szinte drámai fordulat következett.

Köztudomású, hogy a végjáték a Ciudad Real egyik legfőbb erőssége, s ezt Veszprémben is bebizonyította: 24–19 után három perc alatt felzárkózott 24–23-ra, s ekkor még tíz perc volt hátra. Mocsai Lajos érezte, időt kell kérnie, ám ez sem segített megtorpanó együttesén. Rutenka kiegyenlített, majd a Veszprém újra és újra eladta a labdát, és ezzel kihagyhatatlan helyzeteket teremtett vetélytársának.

A Ciudad villámakciókból lőtt gólokkal fordított, majd elhúzott (25–28), vagyis nyolc perc alatt 9–1-es szakaszt produkált. A szinte varázsütésre széteső, addigi remeklését lenullázó hazai gárda már csak vergődött az utolsó percekben.

Lélektani és erőnléti fölényben játszott a Ciudad, a Veszprém pedig visszaküldte a pályára kezdősorát. Az újabb fordulatra, a csodára 28–30-nál két perce maradt a hazaiaknak. A második félidő közepéig remeklő Veszprém azonban képtelen volt erre, ezért az utolsó percben már okkal ünnepelt a Ciudad Real, amely győzelmének köszönhetően 30 ezer euróval gazdagodott (a Veszprém 15, a Kiel 10, a Nordhorn 5 ezer eurót kapott az EHF-től).