„Toljátok, toljátok!” – üvöltött hátrafelé autójából egy korosodó férfi, majd nagy kegyesen kiengedte a kéziféket. A négy fiatal szót fogadott, s addig gurították a gépkocsit, míg el nem indult. Mondták is: a Zalaegerszeg-feliratú melegítőbe öltözött kamaszok egyelőre a sztrádán fitogtatják erejüket, de hamarosan a pályán is erősségei lesznek egyesületüknek. Főképp akkor, ha Supka Attila vezetőedző kitart elképzelése mellett, és haszontalan idegenlégiósok helyett tehetséges fiatalokat állít csapatába. Az lesz ám az igazi erőpróba a srácok számára, hiszen „kiscserkészi” feladatuk során nem nagyon kellett megizzadniuk.
Viszont a csontig hatoló szélben is gyöngyözött a homloka annak az idős szurkolónak, akit néhány méterrel odébb a szombaton bemutatkozó beléptetőrendszer állított megoldhatatlan feladat elé. Mert bár barátainak azzal kérkedett, hogy korábban mindig, mindenhol tudta, mit hova kell dugnia, a jeggyel és a vonalkód-leolvasóval – szemüveg nélkül – nehezen boldogult. Szerencsére ennél nagyobb fennakadásról nem hallottunk, bár nézőkből sem volt túlzottan sok... De lehet, hamarosan újból megtelik a ZTE arénája, ha „nagy” pénz áll a házhoz.
Noha szó sincs arról, hogy Nagy Ferenc, a ZTE elnöke megkongatta volna a vészharangot, hétközi nyilatkozata mégis segélykiáltással ért fel. A kék-fehérek elöljárója a helyi lapban azt mondta, hogy a klub anyagi helyzete mit sem változott a szezon kezdete óta, és ha marad a jelenlegi állapot, súlyos gondok elé nézhetnek. Emlékezzünk rá: az elnök korábban úgy fogalmazott, hogy már hosszabb ideje van egy szponzori szerződésük, amely azonban „nem realizálódott” a csapat bankszámláján. Igaz, a ZTE-nek így sincs egyetlen fillér tartozása sem...
Úgy tudják a szurkolók, nem kell már sokáig nélkülözni. Állítólag a külföldön tartózkodó Nagy Ferenc tárgyalásokat folytat egy tőkeerős támogatóval, a két fél álláspontja olyannyira közel került egymáshoz, hogy szinte már találkozott is...
Volt idő a szebb jövőn ábrándozni, a pályán zajló események ugyanis a legkevésbé sem kötötték le a nézők figyelmét. A hazai ultrák persze rendületlenül ugráltak és énekeltek, de valószínűleg csak azért mozogtak annyit, hogy meg ne fázzanak. A játékosokat ez a veszély azért nem fenyegette, ám az első félidőben annyi bosszantó hibával játszottak a csapatok, hogy attól eleve a hideg futkosott az ember hátán.
„Egy gól, egy gól biztosan tüzesebbé tenné a hangulatot!” – szólt
a lelátói jóslat, mi pedig nem tehettünk mást, egyetértően bólogattunk. A játék ugyanis a folytatásban sem volt közönségcsalogató. Még jó, hogy volt néhány adok-kapok a pályán, a hidegtől elgémberedő nézők legalább a válogatott káromkodások mellé bőszen rázhatták az öklüket is.
Rázták a hazai nézők akkor is, amikor Tököli Attila a legelső helyzetéből betalált a zalaegerszegiek kapujába. Újból csak az jutott az eszünkbe, hogy a válogatottnál éppen ilyen játékosra van szükség, aki szinte a semmiből is képes gólt lőni.
Amikor viszont sokan Supka Attila szakmai hozzáértését kérdőjelezték meg, hazai szempontból Kriston Attila a lehető legjobbkor, a legjobb helyen volt: a paksi védő derekáról saját kapujába vágódott a labda.
Néha igazságtalan játék a foci.
