Meglepődött, amikor másfél hétnyi távollét után Dieter Hecking a kezdő tizenegybe jelölte?Meglepődött, amikor másfél hétnyi távollét után Dieter Hecking a kezdő tizenegybe jelölte?
Egyáltalán nem – felelte Huszti Szabolcs. – Nem is értettem, a német, illetve a magyar sajtó korábban miért írt arról, hogy a szakember nem számít rám. Én már akkor megmondtam, hogy játszom a Gladbach ellen, amikor a gödi edzőtáborban készültünk a Dánia és Svédország elleni válogatott mérkőzésre. Edzőnk ugyanis felhívott, hogy egyrészt az állapotom felől érdeklődjön, másrészt megnyugtasson: bízik bennem. S hadd tegyem hozzá azt is: azt sem értem, miért ne férnék be a Hannoverbe, hiszen az előző szezonban tíz gólommal, valamint ugyanenynyi gólpasszommal a csapat legeredményesebb játékosa voltam.
Az első két fordulóban viszont gyengén futballozott, a harmadik meccsen pedig nem jutott szóhoz.
Ez igaz. Elismerem, ha nem megy a játék, és a Schalke, majd a Cottbus ellen tényleg nem ment. A társaimnak sem, de ez nem mentség. Stuttgartban ugyanakkor azért nem léptem pályára, mert csak a találkozót megelőző órákban dőlt el, hogy nem igazolok máshová, így Dieter Hecking jobbnak látta, ha pihentet. Szívesen játszottam volna, jeleztem is neki, de az együttest ő rakta össze, nem én.
A Mönchengladbach ellen már beállította a csapatba.
Remélem, nem bánta meg. Állítólag ingott a trénerünk alatt a kispad, így, gondolom, ő örült a legjobban a sikernek. Én sem voltam szomorú, hogy rúgtam két gólt, ám ha figyelembe veszem, hogy közben kihagytam egy tizenegyest, és azon kívül is lőhettem volna egy-két gólt, nem lehetek teljesen elégedett. De ha valaki most garantálná, hogy sohasem játszom rosszabbul, azonnal a tenyerébe csapnék.
Vasárnapi duplája mindenesetre jót tehetett az önbizalmának.
Az önbizalmammal sohasem volt gond! Egyébként is: mitől ment volna el?
A válogatott meccsein elszalasztott lehetőségek miatt.
Őszinte leszek: sok irigyem van, és kicsit sem foglalkoztat, hogy ők miként vélekednek rólam. Persze vannak olyanok, akiknek adok a véleményére – ráadásul mindannyian jártasak a futballban –, s ők nem állították, hogy rosszul játszottam volna. Hiányérzetem természetesen van – többek között kihagyott helyzeteim miatt –, ám ha például Erwin Koeman azt mondja a szemembe, hogy megfelelő volt a teljesítményem, akkor, úgy vélem, nyugodt lehet a lelkiismeretem. Jobban járnánk, ha mutogatás, bűnbakkeresés helyett mindenki magába nézne. Én Hannoverben jó helyen vagyok, élvezem a klubedző, illetve a szövetségi kapitány bizalmát, és szerintem még akkor is élvezem majd, amikor a fennhangon kritizálók már a labdarúgás közelében sem lesznek.
Aligha szerez most újabb barátokat magának.
Ismétlem: nem érdekel, ki mit mond, hiszen kívülről a legkönynyebb okoskodni. Engem csak az izgat, hogy nyerjen a Hannover és a magyar válogatott!
Ami az előbbit illeti, a Leverkusen ellen máris itt a lehetőség.
Bízom benne, hogy átmentjük vasárnapi formánkat, mert ha nem futballozunk jól folyamatosan, nincs esélyünk az előrelépésre – márpedig a jelenleg elfoglalt tizenkettedik helynél feljebb vágyunk. Sőt sokkal feljebb.
Ha büntetőhöz jutnak, elvállalja?
Ez még nem volt téma az öltözőben, de nem vagyok ijedős típus: ha továbbra is megbíznak bennem, természetesen elvállalom. Bár ha abból indulok ki, hogy az előző szezonbeli tíz találatom után egyesek fanyalogtak amiatt, hogy a fele tizenegyesből esett, meglehet, jobban járnék, ha ebben az évadban csak az akciógólokra mennék rá…
