Több poszton is változhat a csapat (folytatás)

mérkőzésre is küldtem külön megfigyelőt, a tapasztalatokat már átbeszéltük, magam pedig a televízióban láttam a meccs összefoglalóját. Érdekes volt megfigyelni, hogy Albániában a svédek föladták a korábban jól bevált rendszerüket, és a klasszikus négy–négy–kettes hadrend helyett ezúttal három védővel, öt középpályással és két támadóval álltak fel. Összességében úgy fogalmaznék, hogy a svédek védelme jó játékosokból áll, a középpályássoruk közepes, a csatáraik viszont Európa elitjét képviselik.

Ezek szerint Zlatan Ibrahimovic külön őrzőt kaphat?

A játékosok maguktól is tudják, hogy az olyan képességű játékosokra, mint Zlatan Ibrahimovic külön is fel kell készülni. De ez nem jelenti azt, hogy külön védőt állítunk rá. Döntő lehet, hogy ne engedjük sokszor a labda közelébe, és ennek elkerülésére a legjobb recept lenne, ha mi is sokat birtokolnánk a labdát.

Tudnak még meglepetést szerezni nekünk a svédek?

Aligha. A legnagyobb kérdés az lesz, hogy visszaállnake a jól bevált négyvédős rendszerre, vagy tovább próbálkoznak az Albániában csődöt mondó szisztémával. Azonban nem hinném, hogy ezen kívül tudnának újat mutatni nekünk, ismerjük az erősségeiket és természetesen a gyengéiket is.

Elárulná, mik ezek?

Ez egyelőre hadd maradjon a mi titkunk.

Sokan kritizálták önt, hogy a dánok ellen csupán egy csatárral kezdtünk itthon. Stockholmban változtat a hadrenden?

Előfordulhat. Be kell látnom, hogy a keretben vannak olyan játékosok, akik nincsenek hozzászokva, hogy szerda, szombat ritmusban ilyen kiélezett meccseken kelljen pályára lépniük.

Azaz más hadrendben lépünk pályára?

Ezt egyelőre hadd ne áruljam el. Legyen elég annyi, a játékosok fel lesznek készítve rá, hogy ha a helyzet úgy kívánja Stockholmban, mérkőzés közben is tudjanak rendszert módosítani. A legfontosabb, hogy jó eredményt érjünk el Svédországban.

Mit ért jó eredményen?

Önnek mi számít annak?

Nekem a döntetlen is megfelelne…

Én viszont azt mondom, ha egy olyan mérkőzésen játszunk döntetlent, ahol a kilencven perc alatt öt-hat százszázalékos ziccert is elrontunk, akkor elégedetlen lennék. Ha viszont csupán óriási szerencsével mentünk pontot, akkor a lefújást követően bevallanám, ezúttal bizony óriási mázlink volt.

Bizakodó?

Már miért ne lennék az? Ha a munkába állásom óta lejátszott négy mérkőzésen, azaz sorrendben a görögöktől, a horvátoktól, a montenegróiaktól és a dánoktól is kikaptunk volna, akkor elgondolkodnék, hogy valamit nem csinálok jól, és bizony könynyen lehet, hogy a stockholmi lesz az utolsó mérkőzésem a magyar válogatott kispadján. Viszont egyelőre egyik mérkőzésen sem kaptunk ki, és mivel alapjában véve pozitív beállítottságú ember vagyok, hadd kérjem meg önöket is: elfogadom a kritikákat, de hagyjanak dolgozni. A magam útját szeretném járni…