Lehetett volna dühös, lehajtott fejjel elsétálhatott volna a rá várakozó újságírók előtt, elismerve, hogy bordasérüléséből felépülve szombat este bizony visszafogott teljesítményt nyújtott. De nem, Jon Dahl Tomasson mosolyogva lépkedett végig a Puskás Ferenc-stadion vegyes zónájában leterített vörös szőnyegen, és bőröndjére támaszkodva szívesen beszélgetett a Nemzeti Sport munkatársával.
„Elégedett vagyok az egy ponttal – szögezte le Jon Dahl Tomasson. – Nagyjából ilyen mérkőzésre számítottam Budapesten, hiszen tudtam, hogy a magyarok nemrégiben kezdtek új csapatot építeni, Erwin Koeman személyében pedig tehetséges edző irányítja őket...”
A dán válogatott 32 éves támadója mintha csak ráérzett volna, abban a pillanatban ugyanis éppen Erwin Koeman lépett mögé. A válogatott kapitánya barátságosan vállon veregette, majd Jon Dahl Tomasson visszafordulva folytatta.
„Hollandiából ismerem – magyarázta a csatár. – Korábban évekig légióskodtam a Feyenoordnál, és most is Rotterdamban játszom, onnan az ismeretség. Visszatérve a mérkőzésre: az eredménnyel igen, a mutatott játékkal viszont nem vagyok elégedett. Kevés helyzetet alakítottunk ki, talán ha az első félidőben bemegy Nicklas Bendtner kapufája, akkor másként alakul a második félidő. Így viszont pocsékra sikerült ez a játékrész.”
Jon Dahl Tomasson elismerte: neki sem ment igazán a játék. A kilencven perc alatt egyszer sem került helyzetbe, az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a rutinos támadó sérüléssel bajlódott, a találkozó előtti estén még zselével jegelték a bordáját.
„Nem szeretném erre fogni – mondta Jon Dahl Tomasson. – A találkozó alatt nem éreztem a sérülésemet, így nem akadályozott a játékban. Azt mondom, jó nekünk Budapesten ez a nulla nulla.”
