Fellázadtak a törpék
Bolond szombatja volt az euró pai labdarúgásnak: a világbajnoki selejtezőkön olyan nagy múltú válogatottak véreztek ki vagy menekültek meg az utolsó pillanatban, mint Franciaország, Románia, Svédország, Skócia, Norvégia, Olaszország vagy Ukrajna. E helyütt elsősorban mégsem róluk, hanem a „sárkányölőkről” lesz szó. A franciák ellen fölényes győzelmet (3–1) arató Ausztriáról, a románokat idegenben kiütő (3–0) Litvániáról és a többi szemtelen „törpéről”.
Az osztrákok bécsi diadalának hírére valószínűleg a világon mindenhol felkapták a fejüket, a hazai rendezésű Európa-bajnokságot az előre jósolt hatalmas bukás nélkül megúszó csapattól ugyanis a döntetlen is szép eredmény lett volna a franciák ellen, a 3–1-es siker pedig egyenesen szenzációszámba megy. Még úgy is, hogy tudjuk, a három gólhoz a vendégek botrányos védekezése is kellett: kétszer szabadrúgás után, egyszer tizenegyesből kaptak gólt.
Ezúton is elnézést kérünk fentebb tett ígéretünk megszegéséért, de egy bekezdés erejéig kénytelenek vagyunk foglalkozni a megfricskázott óriással is. A franciák kínos Eb-szereplését nagy nehezen túlélő Raymond Domenech szövetségi kapitány állása ugyanis immár vélhetőleg csak a szerbek elleni, szerdai találkozótól függ: győzelem esetén ideiglenes megmenekülés, minden egyéb eredmény esetén menesztés vár a szakemberre. Ezen az sem változtat, hogy az ausztriai kudarc felelősségét Philippe Mexés, a három osztrák gólból kettőt „előkészítő” védő vállalta magára: „Ne bántsák Domenech-t, a vereségért elsősorban engem lehet hibáztatni! Azok után, amit tettem, megérteném, ha a mester a továbbiakban nem számítana rám.” A korábban oly híres francia védekezésről még csak annyit, hogy az elmúlt négy meccsen 11 gólt szedtek be, az utolsó 21 kapott találatukból pedig 11 rögzített játékhelyzet után esett.
De hagyjuk a magukat marcangoló veszteseket, és térjünk vissza a dicső hősökhöz, az osztrákokhoz. A közvélemény történelmi tettet, dél-afrikai kirándulást emleget, Karel Brückner, a gárda cseh szövetségi kapitánya azonban nem iszik előre a medve bőrére: „Három pontot szereztünk, de ahhoz, hogy céljainkat elérjük, tizennyolcra van szükségünk. A siker titka egyébként higgadtságunkban rejlett, és a játékosok verejtékes, fáradtságos munkájában.”
A második találatot jegyző Rene Aufhauser viszont az Eb lendületének tulajdonítja a franciák elintézését: „Mintha csak a nyári torna folytatódott volna, azzal a különbséggel, hogy most több szerencsénk volt. Na meg azzal, hogy korábban a bécsi stadionban általában legfeljebb harminc percig játszott ragyogóan a csapat, szombaton azonban kilencven percig tartott a csoda.”
Kilencven percig tartott a csoda Kolozsváron is – a románok legnagyobb bánatára. A 7. csoport másik mérkőzésén ugyanis a litvánok a földbe döngölték vendéglátóikat, szebbnél szebb gólokkal 3–0-ra elintézték a több meghatározó ember mellett Adrian Mutut is nélkülöző együttest. Victor Piturca, a hazaiak szövetségi kapitánya nem is kertelt a meccs után: „Pocsékul játszottunk, ez az igazság”. A litván válogatottnál dolgozó portugál kollégája érthetően nem volt ennyire letört: „Mondtam a
játékosaimnak, hogy képesek legyőzni a románokat. És tessék: tökéletesen megtanulták a leckét...”
De példát mutattak önbizalomból (és futballtudásból) a svédeket megállító (0–0) albánok, a skótokat legyőző (1–0) macedónok és a Norvégiában értékes döntetlent (2–2) kiharcoló izlandiak is. Az ukránok ellen az utolsó percben botló fehéroroszoknak (Andrij Sevcsenko 90. percben lőtt tizenegyesgóljával kaptak ki 1–0-ra), az olaszokat majdnem megtréfáló ciprusiaknak (Antonio Di Natale 92. percben szerzett találatával veszítettek 2–1-re) pedig, bár közel álltak a bravúrhoz, ezúttal nem volt szerencséjük. Itt leverték a „törpék lázadását”.
