Belenyúlt, mert nem nyúlt bele

Vajda Anna és Fegyverneky Zsó fia fáradtan, meggyötörten ült a párizsi Charles de Gaulle repülőtér lépcsőkorlátján vasárnap reggel az Air France budapesti járatára várva. A két kiváló kosarasnak nem az fájt, hogy hajnali háromnegyed négykor kellett indulni Bourges-ból a reptérre, egyébként sem aludtak egy szemhunyásnyit sem.

„Régóta játszom már az Euroligában és a válogatottban, de engem még így sehol sem verhettek büntetlenül, mint szombat este Bourges-ban” – mondta az ezúttal is remekül játszó Fegyverneky.

„Hatodik éve játszom én is az Euroligában, Zsófival együtt ismernie kell bennünket a cseh bírónak. Úgy érzem, a minimális tisztelet kijárna nekünk” – tette hozzá a hatodik selejtező mecscsünkön ötödször (!) dupla duplát (ezúttal 13 pont, 14 lepattanó) elérő csapatkapitány, Vajda Anna.

Hát igen. A cseh Václav Lukes jó bíró. Nem egyszer fújt már Sopronban és Pécsen is. Mégis, amikor egyenlő állásnál a rendes játékidő legvégén Fegyvernekyt labdarúgó pályákon is sárga lapot érő mozdulattal hátulról letaglózták, nem mert a sípjába fújni. Ráadásul érezhette, hogy nagyon nincs rendben, amit tett, mert azonnal magyarázkodni kezdett Rátgéber Lászlónak, majd hirtelen odébb futott, amikor rájött, hogy a szerecsenmosdatással saját magát ássa el. A német Petra Krämer, a másik játékvezető, a Wuppertal csapatával 12 éve Euroliga-győztes egykori remek játékos is meg volt zavarodva, jószerével nem használta a sípját a második félidőben. Lukes viszont a másik oldalon nem fújt lépéshibát sorsdöntő pillanatban, majd a hosszabbítás végén Vajda káprázatos blokkját személyi hibaként értékelte, Emmeline Ndongue pedig bedobta a büntetőket. Azokkal győztek a franciák (68–64).

A bíró nem fújt a Fegyverneky elleni szabálytalanságnál, mert úgymond nem akart belenyúlni a mérkőzésbe. Pontosan ezzel nyúlt bele! Mert nem tette a dolgát, nem fújta le, ami pedig nyilvánvalóan kötelező.

A magyar együttesnek egyébként megmaradt az esélye a továbbjutásra – bár ezt a sorozat kezdetén senki sem várta. Az elsődleges feladat: szerdán Miskolcon minél több ponttal meg kell verni a románokat, szombaton pedig Eszéken a horvátokat. Akkor a legjobb, a továbbjutó harmadik helyért érdemes számolgatni, mert lesznek még váratlan eredmények.

S egyszer nekünk is lehet szerencsénk. A csapat megdolgozott érte!

Mint ahogy megdolgozott a maga szerencséjéért szombaton Salgótarjánban a magyar férfiválogatott is – nagy különbség, hogy Németh Istvánék ezzel nyertek is (87–86), de az is nagy különbség, hogy nekik így sincs esélyük az Eb-részvételre. Ők már csak azért küzdhetnek, hogy ne essenek ki a B-divízióba – ebben a harcban sem állnak túl jól, de még maguk mögött tudják az előzetesen esélytelennek ítélt finneket, valamint a csoport egyik nagy favoritjaként óriásiakat betliző olaszokat. Mindkét vetélytárs ellen hátravan még egy találkozó, mindkettő idegenben. Ezek valamelyikén lehetne, sőt kellene kikaparni a gesztenyét.

Visszatérve a szombati, bolgárok elleni meccsre, álljanak itt befejezésül Fodor Mártonnak a szavai, akinek az utolsó másodpercekbeli bravúros triplájával egy ponttal felülkerekedett a magyar legénység: „Próbáltam faultot kicsikarni, nem is láttam, hogy bement-e a dobásom, csak azt hallottam, hogy a többiek örülnek. Utána taktikai megfontolásból nem dobtam be a büntetőt, nehogy időt kérjenek a bolgárok, mert akkor a félpályáról jöttek volna.”