Majd legközelebb

Hihető-e, amit Kisteleki István mond, és hol véd majd Gulácsi Péter? Az MLSZ elnöke lapunknak másfél héttel ezelőtt megerősítette, hogy augusztus 28-án az elnökség eldönti, miképpen orvosolja a magyar utánpótlásban régóta nem tapasztalt gondokat. Nevezetesen: az U19-es korosztály – mint ismert – kiharcolta a világbajnokságon való részvételt, ám azt jövőre rendezik, már az U20-as korosztályban, de nálunk csak U19 és U21 van.

A „meggondolatlan” fiatalok azonban felborították a menetrendet, és kvalifikálták magukat az egyiptomi vb-re. Az elnök is tudta, át kell gondolni, ilyenkor mi a teendő, de ugye az elnökség dönt. Nos, határozott. Idézzük: „A sportág vezetői döntöttek arról, hogy az elkövetkező időszak hasonló sikereinek érdekében a legközelebbi elnökségi ülésre pontosan kidolgozott szakmai és pénzügyi tervet kell készíteni, megnevezve a szakvezetőket és a stábtagokat.”

Néhány nap múlva több korosztálynak tornán kell részt vennie, de majd legközelebb határoznak. Vagy akkor sem. Akkor miért teszik, ha most nem? A Németh Krisztián fémjelezte csapat július végén Ebelődöntős volt, már aznap el kellett volna kezdeni gondolkozni ezen.

A futballban nálunk lényegesen „fejletlenebb” németeknél, cseheknél nem vacakolnak ennyit, náluk automatikusan az az edző viszi tovább a csapatot, aki az Eb-n kiharcolta a sikert; mi az elnökségre várunk, így persze Sisa Tibor pillanatnyilag nem tudja, melyik gárda edzője (képzeljük el: Erwin Koeman kiviszi a válogatottat a 2010-es vb-re, de kérdés, Dél-Afrikában ki a kapitány – nonszensz, ugye?) Gulácsi Péterre számítanának a 21 éveseknél, nyilván menne az U20-as csapattal Egyiptomba, noha 1990-es születésűként 2009-ben lesz U19-es, azaz három csapatban is szóba jöhet, de a Liverpool csak az egyikhez engedi el (és amúgy 1990-es a Simon ikrek, András és Ádám, Gosztonyi András, valamint Kádár Tamás is). Ki dönti el, melyik csapat lesz az az egy? Ezért (is) kellett volna dönteni már most.

Az elnök is tudta, hogy hiba lenne várni, de a sportág vezetői ráérnek. Kár, hogy hagyják (hagyjuk) nekik, hogy mindig van számukra – legközelebb.