Pénteki hír: leállította a Chelsea hivatalos boltja a Robinho feliratú mezek értékesítését.
Nem, nem maradtak le semmiről, a brazil futballista nem szerződött a londoni egyesülethez, és a csapat kék szerelését is legfeljebb titokban, a nappalijában próbálhatta fel.
Egyszerűen az történt, hogy a szurkolói „kegytárgyüzlet” vezetői olyannyira biztosra vették a Real Madrid támadójának klubváltását, hogy lelkesen elkezdték árulni a játékos nevével díszített dresszeket. Igen ám, csakhogy tegnap derült égből villámcsapásként érkezett az értesülés: a Robinho-vásár meghiúsult, a 24 éves szélső marad Madridban.
Hiába hajlottak már a Realnál a távozni akaró labdarúgó elengedésére, mivel nem sikerült megfelelő utódot igazolni a helyére, kénytelenek megtartani. Santi Cazorla elkötelezte magát a Villarrealhoz, David Villa meghosszabbította szerződését a Valenciánál, mindenütt rácsapták az ajtót a klub képviselőire. Ramón Calderón, a madridiak elnöke határozottan leszögezte: „Robinho marad a csapatnál, és ez az utolsó szavunk a témában.”
Vagy az utolsó előtti?
Az El Mundo Deportivo ugyanis tud egy mentő javaslatot. A lap szerint talán már tárgyal is a két klub arról, hogy életbe léptessék a B-, pontosabban C- vagy inkább már D-verziót: a Chelsea odaadná a madridiaknak Didier Drogbát, mellé 25 millió eurót, és már vihetné is Robinhót. Sőt, egyesek úgy tudják, a Drogba-ügylet kudarcba fulladása esetére is van elképzelés (ha úgy tetszik: E-terv), úgyhogy korai lenne még a brazil jövőjéről bármi biztosat kijelenteni.
Illetve annyit kockázat nélkül elmondhatunk, hogy jobban keres majd, mint eddig. Lehet, hogy a jelenlegi 1.8 millió euró helyett nem kapja meg az Abramovics által beígért évenkénti több mint ötmillióját – sejtik már, miért ragaszkodik Robinho a Stamford Bridge-hez?
–, ám a 3.5 millió euró így is biztosnak tűnik. A Real ugyanis hajlik arra, hogy juttatásának csaknem megduplázásával vigasztalja a röghöz kötött támadót, akitől egyébként nyilvános bocsánatkérést várnak az elmúlt hetek hűtlenkedéseiért. Ha utóbbi gesztus elmarad, Robinhónak alighanem lesz alkalma megtapasztalni, milyen kemény a kispad...
Ahogyan az elmúlt két évben Andrij Sevcsenko is megtanulta a Chelsea-nél, hogy jól fizetett sztárnak lenni korántsem kellemes érzés, ha a bajnoki meccs alatt többnyire csak a cserékkel mozoghat a melegítésnél. Ám nem csak ezen a téren lehet párhuzamot vonni a két labdarúgó között: ha a Chelsea végül kifizeti a 37 (35, 25 – kinek melyik változat tetszik) millió eurót Robinhóért, az üzlet könnyen a klub félresikerült vételeinek sorát gyarapíthatja.
Példákkal, számokkal kimutatható ugyanis, hogy a londoniaknak valami isteni érzékük van arra, mikor, kit és mennyiért nem érdemes megvásárolni.
Az elmúlt évek igazolásait vizsgálva kapásból felsorolhatunk tíz olyan játékost, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és az utánuk kapott pénzt elnézve anyagi szempontból teljes csőd volt a megszerzésük. Több szakértő figyelmeztetett, a Premier League-ben a brazilos stílus és ritmus nem tud úgy „megélni”, mint Spanyolországban, Robinho akár az év bukása is lehet. Vagyis beáll az elhibázott Chelsea-igazolások sorába, ahol már olyan neves kollégák „várják”, mint Hernán Crespo, Adrian Mutu, Juan Sebastián Verón vagy a futballtörténet legrosszabb boltjaként emlegetett Andrij Sevcsenko.
A Milanba visszatérő ukrán csatárról érdekes kimutatás látott napvilágot a minap, amely alapján a Chelsea-ben minden egyes gólja 2.6 millió euróba került. A meglepő eredmény úgy jött ki, hogy a 44 millió eurós vételárhoz hozzávették a játékos juttatását, és az így kapott 57 millió eurós összeget elosztották a góljai számával (22). „Elegem van a sajtóban megjelent adatokból – idegeskedett Peter Kenyon, a Chelsea klubigazgatója. – Egy játékos megvásárlását beruházásnak tekintjük arra az időre, amíg a csapatnál dolgozik. Az más kérdés, hogy később a piacon miként adjuk el, hogyan gazdálkodunk vele. Gyakorlati szempontból kell vizsgálni az átigazolási tevékenységet, ám el kell ismernem, sajnos néha előfordul, hogy valaki nem válik be az együttesnél.” Ha egészséges piaci viszonyokról lenne szó, a túlértékelt labdarúgóért kifizetett milliók a klubnak fájó veszteséget jelentenének. A Chelsea esetében éppen ez az aggasztó: Abramovicsnak, a földkerekség 15. leggazdagabb emberének egy-egy pocsékba ment vásár nem fáj jobban, mint medvének a szúnyogcsípés. Az erdőben azonban nem csak medvék élnek.
