Újra statisztaszerepben

„Játszhatnátok mondjuk Andráshidán Magyar Kupa-mérkőzést, de ti a Stuttgart elleni UEFAkupa-találkozóra készültök. Vegyétek úgy, hogy ez jutalomjáték, és akkor nem lesz baj.“

Mindezt Kenyeres Imre, az ETO pályaedzője mondta a találkozó előtt az öltözőben a hazai labdarúgóknak, és valljuk meg, igaza volt a szakembernek. Míg a győri futballisták korábban ebben az időszakban csak a hazai kupasorozatban voltak érdekeltek, csütörtök este a Bundesligában is meghatározónak számító VfB Stuttgartot fogadhatták. A kétségtelenül meglévő minőségi különbség ellenére a német csapat hazai pályán csak sovány 2–1-es győzelemre volt képes, és ez megteremtette a lehetőségét a bizakodásnak. Ismerjük be, a sorsolás ismeretében sokan arra számítottak, a győri visszavágó már csak formalitás lesz, és csak azért kell majd lejátszani, mert egy kupapárharcnál ez a szokás. Az ETO azonban tisztességgel helytállt az első mérkőzésen, így egyre többen hittek abban, borulhat a papírforma. A győriek hadrendje túlzott meglepetést nem okozott, a négy védő előtt négy középpályás és két támadó szerepelt, utóbbiak közül Böőr Zoltán némileg mélyebbről indult, mint Bajzát Péter. Egervári Sándor talán legváratlanabb húzása az volt, hogy Tokody Tibor a bal oldali védő szerepkörében kezdett, igaz, a korábban támadóként és középpályásként szereplő futballista Grúziában a Zesztafoni ellen remekül futballozott jobbhátvédként. Ami a találkozó első fél óráját illeti, a Stuttgart, bár nagyobb helyzetet nem tudott kialakítani, kétségtelenül uralta a pályán zajló eseményeket. A vendégek valamennyi futballistáján érződött a magabiztosság, egyikük sem jött zavarba, ha kis területen, emberrel a nyakában kellett megcsinálni a cselt. Érdemes volt megfigyelni, hogy például a hátsó alakzat bal oldali embere, Arthur Boka mennyire lazán, kiismerhetetlenül vált ritmust, ugyanakkor a hazai labdarúgókban nem volt meg az a vagányság, ami esélyt kínált volna a hátrány ledolgozására. A 31. percben született stuttgarti gól már sejtette, elmarad a csoda, majd a szünet előtt jött második találat már előrevetítette: Armin Veh a második félidőben akár pihentetheti is kulcsembereit a hétvégi, Hannover elleni bajnoki meccsre. Sajnos azt kell mondani, az ETO egyáltalán nem volt képes a várt bátor futballra, a gondolkodás és gyorsaságbeli különbség miatt a Stuttgart játszi könnyedséggel hatástalanította az erőtlen próbálkozásokat. Tudjuk, a két klub más lehetőségek közepette gazdálkodik, ám ez aligha magyarázat arra, hogy a házigazda miért kényszerült statisztaszerepre. Egyetlen félidő elegendő volt ahhoz, hogy visszatérjünk a földre...

A folytatásnak nem más volt a tétje, mint hogy az ETO tisztességgel, emelt fővel búcsúzzon a nemzetközi porondtól. Ha csak a posztokat nézzük, akkor feltétlenül támadóbb lett a házigazda futballja (a védő Bank István helyett a támadó Kovács I Zoltán lépett pályára), ám továbbra is a Stuttgart elképzelése érvényesült a játéktéren. A német játékosok kényükre-kedvükre adogathattak a saját térfelükön, amikor pedig valaki megtámadta őket, játszi könynyedséggel fordítottak a másik oldalra. A győriek nem tudtak olyan játékhelyzeteket teremteni, amelyekben esetleg hibáztak volna a vendégek. Az ETO ugyanakkor olyan helyzetből is gólt kapott, amilyenből ezen a szinten nem lenne szabad: Kovács II Zoltán nem vette észre, hogy a hátsó alakzatból rajta kívül mindenki kilép, így nem sikerült lesre állítani Mario Gomezt, és már mehettek is közepet kezdeni a mieink. Pedig a labdarúgásnak vannak íratlan törvényei: lehet az ellenfél nagyságrendekkel jobb nálunk, attól még tudni kell, mi a feladat labdakihozatalkor, hogyan kell tolódni, amikor az ellenfél mélységből 60 méteres keresztlabdával próbálkozik, kinek kell passzolni, ha középen tömörül a Stuttgart, az oldalvonal mellett pedig lendületből jön mögöttünk egy csapattárs. Megint azzal kellett szembesülnünk, hogy amíg a nemzetközi porondon fehérorosz vagy éppen ciprusi tizenegy is képes a bravúrra (a BATE Boriszov és az Anorthoszisz Famaguszta is a BL főtáblájára került), addig magyar csapat esetében erre nincs esély. Noha a találkozó végén Bajzát Péter megszerezte a becsületgólt, ez már nem változtatott a tényen: a Stuttgart kettős győzelemmel jutott az UEFA-kupa következő körébe.

Jók: Böőr, ill. Tasci, Hitzlsperger, Marica, Gomez

Továbbjutott a Stuttgart 6–2-vel