Mesterhármas kilenc perc alatt

Kilenc perc alatt ért el mesterhármast a tököli Gasparik András. A csatár az ESMTK ellen az ötödik percben volt először eredményes, a tizennegyedikben pedig harmadszor. Nem mindennapi teljesítmény, mégha NB II-es meccsről beszélünk is. Gasparik András számára jól kezdődött a szezon, három meccsen négy gólt hozott össze, miközben csapata tragikusan indult: a Pest megyei kiscsapat 6–2-re kapott ki a Ferencvárostól, majd hazai pályán 8–3-ra a Váctól.

„Nem nyitottunk jól – ismerte el a csatár. – Az első meccsen nincs mit magyarázni, a Fradi az Fradi. A Vác elleni bukás már szomorúbb, mert meccs közben néhányszor felálltunk a padlóról. Talán amikor emberhátrányban feljöttünk két gólra, akkor kellett volna megállni, és megtartani a tisztes vereséget – az is jobb lett volna, mint a végkifejlet. A harmadik találkozó már jobban alakult: életemben nem rúgtam még ilyen gyorsan három gólt, és szerencsére a csapat is nyert. Nem is leszünk mi rosszak, ebben a kiegyenlített csoportban ott lehetünk valahol a negyedik és a tizedik hely között. A Fradi, a Vác, a Szolnok, valamint az MTK és a DVSC második csapata erős, de a többiek verhetőek.”

A 27 éves futballista Vácon nevelkedett, de futballozott Tatabányán, Karcagon és Soroksáron is, sőt már légiós is volt. Szerepelt a belga Gentben, a francia Nancyban, megfordult Cipruson és Malajziában.

„Fiatalon kerültem ki Belgiumba, alig voltam tizenhat éves; nem bírtam egyedül, haza kellett jönnöm – mondta a csatár. – Utána Vácra igazoltam,

ahol bemutatkoztam az élvonalban. Később Bölöni László vitt el a Nancyhoz, ahol játszottam az ifiben, de a juniorok között nem nagyon szerepelhettem volna, mert sok volt a külföldi, és egyszerre csak kettő lehetett a pályán. Ezt követően voltam Malajziában, de oda csak a pénz miatt mentem, a bajnokságuk gyengébb, mint a magyar második vonal. Amikor idén télen hazajöttem, megkeresett a Tököl, de remélem, leszek én még élvonalbeli játékos is, mert vagyok olyan jó, mint sokan abban az osztályban.”

Ehhez persze jó ajánlólevél lenne még néhány gól és a Tököl jó szereplése. A Csepel-szigeti kiscsapatban nincs igazán pengés játékos, és majdnem mindenki amatőr.

„A tanyánkon lovakkal foglalkozom az edzések előtt, de mindenkinek van valami munkája – tette hozzá Gasparik András. – Mi nem is nagyon színezzük a játékot, csak küzdünk. Ez az előző évadban arra volt elég, hogy ne essünk ki, de mint már mondtam, ennél most jelentősebb céljaink vannak. Nem állunk be védekezni, nyíltan játszunk, talán ezért is kapunk sok gólt. Edzőnk, Gyimesi László senkitől nem kér olyat, amit nem tud megoldani a pályán, s a céljaink sem irreálisak.”