Holtpontok között

Nemcsak Usain Bolt százméte res síkfutásban elért ideje, hanem a pénteken kezdődő dupla Ironman Világkupa-futam távja is felveti a kérdést: hol vannak az emberi teljesítőképesség határai? A bonyhádi viadal szervezője, a tavalyi Világkupasorozat győztese, Tamás Zsolt a pályán átélt élményei alapján keresi a választ: „Ez harminchat órás verseny, és a huszadik-harmincadik óra táján egyre inkább tompul az érzékelésünk, egyre kevésbé tudjuk kontrollálni a fáradtságot és a sérüléseinket. Romlik a térkoordinációnk, szédülni kezdünk, veszélyes állapot. De belül van olyan hajtóerőnk, amely egyik holtponttól a másikig elvisz minket; hat-hét van belőle egy ekkora távon, s egyre könnyebb túljutni rajta. De azért érezzük belül, hogy meddig szabad elmenni, a sok-sok edzés és verseny tapasztalata alapján ellenőrizni tudjuk a szervezetünket. Páratlan élményt élünk át, más dimenzióba kerülünk, éppen ez a szép benne.”

Vagyis egyelőre pontosan nem tudjuk megmondani, meddig szabad elmenni, de azt azért Tamás Zsolt is bevallotta, volt olyan, hogy az orvosra kellett volna hallgatnia – és leállnia. Mexikóban tízszeres ironman viadalt teljesített, amelyen naponta újra meg újra meg kellett tenniük a résztvevőknek 3800 métert úszásban, 180 kilométert kerékpáron és 42 kilométert futásban. „A nyolcadik napon el akartak tiltani a folytatástól, olyan akut sérüléseim voltak. Leszakadt a körmöm, kiszáradt az orrnyálkahártyám, napok óta lázas voltam, minden létező baj kijött rajtam, de kikönyörögtem, hogy folytathassam. El kellett volna fogadnom az orvos tanácsát, kívülről másként látott mindent.”

Kívülről mi is másképp látunk mindent: érthetetlennek tűnt, hogy miért Gunarasfürdő harminchárom méteres medencéjében úszatják a résztvevőket (230 hossz), aztán miért 4.4 kilométeres, illetve 970 méteres pályán kell kerékpározniuk és futniuk körbe-körbe az idők végezetéig.

„Az teszi látványossá a versenyt, ha minél többször látják a nézők a sportolókat, de ez az érdekük nekik is. A versenyzőknek nagy segítséget jelent, hogy a családtagjaik, barátaik állandóan ott vannak a közelükben, a szemkontaktus, egy-egy jó szó nagyon fontos. Iszonyatosan kemény a küzdelem, és így lehet állandó orvosi felügyeletet is garantálni. Az indulóknak persze monotonabbá teszi versenyt a rengeteg körözés, de amit elvesz tőlük, azt visszaadja az állandó kapcsolat a segítőkkel” – magyarázta Tamás Zsolt.