A rivaldafény vonzása

Kétség sem fér hozzá, szerda es te a Vicente Calderón Stadionra vetül a rivaldafény Madridban. Ezúttal még az sem vonhatja el a figyelmet az Atlético szentélyéről, hogy 22 órától a helyi vetélytárs Real is pályára lép a spanyol fővárosban: a lisszaboni Sporting elleni meccs a Bernabéu-trófeáért legfeljebb a királyiak törzsszurkolóit tarthatja vissza attól, hogy egy emberként drukkoljanak a Bajnokok Ligájaszereplésért küzdő piros-fehéreknek.

A Schalke elleni mérkőzés azonban nem a városi rivalizálás miatt életbevágó az „Atletinek” – igaz, az elitliga küszöbére tizenkét év után visszatérő együttes számára még ez az átmeneti főszerep is elégtételt jelent a szinte minden mutatójában és minden sorozatban eredményesebb „nagy testvérrel” szemben. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Real az utóbbi jó egy évtizedben gyakorlatilag minden szóba jöhető címet begyűjtött, bérleteseinek száma másfélszer annyi (63 ezer), mint az Atléticóé (44 ezer), és idei költségvetésük (Real: 345 millió euró; Atlético: 138 millió euró) is jelentős különbségekre utal a lehetőségek, mindenekelőtt az igazolások tekintetében.

Utóbbi „szakadék” jelentős részben a nemzetközi kupaszereplésnek köszönhető, ami a Gelsenkirchenben egygólos (0–1) hátrányba kerülő pirosfehérek számára kellőképp ösztönző lehet. Az előzetes számítások szerint a Bajnokok Ligája csoportkörében csak a televíziós jogdíjak után 12 millió euró kerülne a klub kasszájába, nem beszélve a meccsnapi bevételekről, az esetleges újabb kereskedelmi jellegű megállapodásokról, no meg természetesen a továbbjutás előnyeiről. Sőt, amint arról a Calderónstadion környéki üzletekben és vendéglátóhelyeken megbizonyosodhattunk, a gazdasági szempontok nem csak a sportszervezetet gazdagíthatják: egy-egy telt házas BL-találkozó előtt és után a bárok nyolcezer eurót is kasszírozhatnak – miközben elfogy nagyjából húsz hordó, azaz 1200 liter sör és félezer szendvics –, míg az átlagos bajnokikon ennek a felét sem jegyezhetik fel.

Akármilyen meglepő, a legnagyobb bevételt a vereségek jelentik. „A szurkolók itt iszogatnak, eszegetnek, búslakodnak a vesztes meccs után. Azonban ha győznek a fiúk, rögtön hazamennek” – ismerteti a drukkerek lélektanát az egyik közeli vendéglátóhely tulajdonosa, aki persze semmi pénzért sem szorítana kedvencei kieséséért a német „királykékek” ellen.

A játéktéren nagy valószínűséggel nem az anyagi kérdések lesznek elsődlegesek. A két héttel ezelőtti első összecsapást viszonylagos sikerként értékelő Atlético háza táján talán már túlzottan is bizakodóak a továbbjutást illetően. Az egybehangzó nyilatkozatok alapján úgy tűnik, el sem tudják képzelni, hogy a többek között John Heitingával és Tomás Ujfalusival megerősített együttes ne tudna legalább három gólt lőni a sérülésekkel bajlódó gelsenkirchenieknek. Az optimizmust csak erősíti, hogy vasárnap a gólfelelős Sergio Agüero is csatlakozott a kerethez. A megváltóként várt argentin támadó olimpiai aranyéremmel gazdagodva, híres-hírhedt apósa, a világbajnok Diego Maradona társaságában tért vissza a pekingi játékokról.

Más kérdés ugyanakkor, hogy a Schalke hangzatos ígéretek nélkül, előnnyel érkezett a madridi visszavágóra, Fred Rutten vezetőedző magával hozta a lábadozó Jefferson Farfánt és Jermaine Jonest, valamint a szintén olimpiai résztvevő, bronzérmes brazil Rafinhát, így feltehetőleg csak Ivan Rakiticet, Manuel Neuert és Orlando Engelaart kell nélkülöznie szerda este.

Ez pedig azt is jelentheti, hogy a magabiztosnak tűnő „Atletinek” ebben az idényben be kell érnie egyetlen főszereppel a spanyol fővárosban…