Többnek tűnt a tíz ember
Hajnal Tamás azt mondta az idényrajt előtt, hogy ha az első öt fordulóban (benne három rangadóval) tíz pontot szerez a Dortmund, azzal mindenki elégedett lesz. Nos, két kör után négy egység van a BVB neve mellett, s ha abból indulunk ki, hogy a nyitányon Leverkusenben diadalmaskodó sárga-feketék szombaton a 23. perctől emberelőnyben futballoztak, az a négy lehetne hat is – más kérdés, hogy a Bayern sokkal veszélyesebben játszott tíz emberrel, mint teljes létszámban. Mindenesetre nem úgy indult, hogy ebből iksz lesz, hiszen a lengyel Jakub Blaszczykowski manapság ritkán látható, szépségdíjas góllal (a 16-os vonalánál a labdát jobb külsővel csavarta a jobb felsőbe) már a 9. percben megszerezte a vezetést, majd a bajorok időzített holland bombája, a csapatkapitány Mark van Bommel két perc alatt kiállíttatta magát, második sárga lapját éppen Hajnal Tamás fejbe könyökléséért kapta. Érezhető volt, hogy még egy dortmundi gól, és eldől a legfontosabb kérdés. A félidő hajrájában előbb Hajnal előtt adódott lehetőség (éles szögből leadott löketét Michael Rensing hárította), kisvártatva meg Nelson Valdez került remek lövőhelyzetbe, ám Lúcio hét mérföldes lába még idejében elérte a labdát.
Fordulás után Florian Kringe kis híján megduplázta a dortmundi előnyt (Bastian Schweinsteiger a gólvonalon stoppolt), ezt leszámítva azonban a Bayern akarata érvényesült, hangsúlyozandó, a tíz emberrel játszó Bayerné. A nyáron érkező Tim Borowski végül meg is büntette a BVB-t szembetűnő passzivitásáért, igaz, a Franck Ribéry nélkül végképp sebezhető, munkáscsapat benyomását keltő címvédő így is csak azt érte el, hogy két forduló után ne egy, hanem két pontja legyen; rögzítsük, hogy a müncheniek 1999 óta nem ragadtak be enynyire a rajtnál. S a másik oldal? Győzelme esetén a Dortmund a 2001–2002-es évadot idézte volna (két forduló, hat pont), azt a szezont, amelynek végén megszerezte mindmáig utolsó bajnoki címét.
