Az előző évad eredményeit látva úgy tűnhet, a Valencia számára fontosabb a spanyol Szuperkupa elhódítása. A „denevérek” enyhén szólva is visszafogottan teljesítettek a Primera Divisiónban – 1997 óta nem végeztek ilyen rossz helyen –, csoportutolsóként kiestek a Bajnokok Ligájából, és csak a Király-kupával vigasztalták szurkolóikat. Igaz, a trófeát többek között a szintén csak erre a serlegre esélyes Barcelona búcsúztatásával nyerték el. A 2008–2009-es idény két hét múlva esedékes rajtja előtt tehát Unai Emery számára nagy fegyvertény lenne a királyiak elleni sikeres bemutatkozás: bár a valenciai szurkolók bizalma töretlen a fiatal tréner iránt, a bajnoki címvédő legyőzése nemcsak a jövő nyáron újfent a BL-be igyekvő csapatnak, hanem a bajnokságban és az UEFA-kupában egyaránt sikerre éhes közönségnek is reményt adhat.
Vesztenivalója mégis inkább a blancóknak van a kétfelvonásos Szuperkupa-párharcban. Az előttünk álló évadban BL-elsőségre és újabb, sorozatban a harmadik bajnoki aranyéremre készülő madridiak nem annyira a presztízsüket féltik a Mestallában, sokkal inkább Robinho távozása miatt aggódnak. A brazil szélső ugyanis nemrég úgy döntött, elég a jövőjét illető huzavonából: a felkínált nettó 3.5 millió eurós éves fizetésért nem marad a Realnál, inkább a hatmillióval kecsegtető Chelsea-hez szerződik.
Néhány hete persze erre talán még legyintettek volna a drukkerek (sőt, talán a vezetőség is áldását adta volna az átigazolásra), hiszen Ramón Calderón elnök hosszú ideig Cristiano Ronaldo megszerzésével hitegette a madridiakat. Ám hiába a nagy nyilvánosság előtt zajló kampány, a presidentének végül visszavonulót kellett fújnia, Ronaldo a Manchester Unitednél maradt. Robinho viszont pontosan tudta, a meghiúsult tranzakció miatt keresik majd a kegyét a menedzserek, ezért igyekezett minden eszközzel felsrófolni 2.1 millió eurós bérét, tudván, hogy a portugálnak akár 11 milliót (!) is megadtak volna a Bernabéuban. Kapóra jött ráadásul a Chelsea ajánlata, mivel a londoniak szép járandóságot kínáltak, a Realnak viszont annak ellenére is csak a játékos 2005-ös vételárát alig meghaladó 25 milliót fizettek volna, hogy szerződése még két évig Madridhoz köti.
„Egy dolog, amit neked megadnának, a másik, amit nekünk. Meg kell értened, hogy többet érsz huszonötmilliónál” – fogalmazott Calderón a futballista és ügynöke jelenlétében, némileg megerősítve ezzel a spanyol sajtó értesüléseit, hogy 40 millió euróért esetleg hajlandó lenne tárgyalóasztalhoz ülni a Chelsea-vel. Más kérdés persze, hogy míg szerinte a kékek tévednek a támadó értékét illetően, Robinho ugyanezt mondja, csak éppen a blancókról…
A brazil ugyanakkor egészen e hét közepéig kitartott a csapat mellett, az Eintracht elleni felkészülési meccsen például egyenlítő góljával éppen ő mentette meg a királyiakat a vereségtől (1–1). Az elmúlt napokban azonban nagyot fordult a világ. Madridban úgy hírlik, a 24 éves futballista szinte már depressziós a bizonytalan jövő miatt, egy ideig még a Szuperkupa-részvételét is fontolgatta, de munkamegtagadásra nem vetemedett.
A sajtót viszont továbbra is nagy ívben kerüli. Sajtótájékoztatót csak Gabriel Heinze, az argentin védő tartott, de ő is csak néhány diplomatikus mondatban értékelte az egyébként valamennyi újságírót lázban tartó eseményeket.
„Kérdezzék őt, hogy mennyire elégedett itt a helyzetével. Én a az vagyok, mert Robit mindennap magam mellett láthatom, hiszen kiváló futballista. Remélem, nem megy el – fogalmazta meg feltehetőleg az egész csapat álláspontját Heinze, a vasárnapi mérkőzést megelőző utolsó nyilvános edzést követően. – Ezzel persze kicsit önző vagyok. Természetesen mindenki a saját érdekeit védi, küzd érte, a játékosnak és a klubnak pedig ennek megfelelően kell egyezségre jutnia.”
Ha szavai meghallgatásra találnak, Robinhót már vasárnap este láthatjuk Real-mezben – erre azonban a kezdő sípszóig ne vegyünk mérget.
