Minden idők legjobb öttusázója remekül néz ki, nem hasonlít egy hetvenéves öregemberre, még mindig fiatalos lendülettel járja az országot, s az eddigi több mint ezer előadásán arra kereste a választ: miért vagyunk a világon? Mi célja lehet az emberi életnek? Tizenhat évesen, nyíregyházi diákként Balczó András arról ábrándozott, hogy világbajnok öttusázó lesz, s a cél elérése, az aranyérem megszerzése maradéktalan boldogságot jelent majd számára, amelyért érdemes mindent megtenni. Ezért elhagyta családját, az érettségi után, 1956-ban Csepelre költözött, ahol Benedek Ferenc atyáskodó védelme és szakmai irányítása mellett pallérozódott. A munkának meglett az eredménye: 22 évesen a római olimpián, a csapatverseny eredményhirdetésekor Németh Ferenccel és Nagy Imrével a dobogó legfelső fokára állhatott.
És ezzel elkezdődött egy páratlan sportkarrier.
1963-tól sorra nyerte meg az egyéni világbajnokságokat, Móna Istvánnal és Török Ferenccel öt csapatbajnoki elsőséget is szerzett.
Különösen a budapesti világbajnokságon (1969) aratott győzelme marad emlékezetes, amikor harmincezer ember (sokan mellette futva) szurkolt Balczónak a pesthidegkúti repülőtéren, és így átélhette, milyen erőt, támogatást jelent a közösség, a nemzet szeretete. Ezután tette fel a kérdést: „Én győztem általuk, vagy ők győztek általam?”
Ötödik egyéni világbajnoki aranyérme után rádöbbent arra, hogy a boldogság forrása nem a győztes célba érkezés – a siker hatása ugyan egy ideig elfedte a hiányt, de aztán elkezdte keresni a megoldást…
„Találtam egy mondatot a Bibliában – emlékezett vissza tolnai előadásán –, amelyet számtalanszor olvastam már azelőtt, de csak az elveszett akarás kétségbeesett keresésekor értettem meg: »Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt; aki elveszti az életét énmiattam, megtartja azt.« Vagyis: ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy a céljai elérése majd boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme viszont gátolja az örömérzetet. De amikor a sportoló már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.”
A győzelmi kényszer fogságából kiszabaduló öttusakirálynak – olimpiai negyedik (1960) és második (1968) helyezés után – 34 évesen, utolsó olimpiáján, 1972-ben Münchenben végre egyéniben is sikerült győznie.
Az ünnepelt hős tehát a csúcsok csúcsán fejezhette be pályafutását. Dávid Sándor 1976-ban kiváló könyvet írt Balczóról, Kósa Ferenc rendező Küldetés című filmje pedig nagy sikert aratott, s letérítette a főszereplőt tervezett útjáról.
Igaz, ehhez az is kellett, hogy a sportvezetőség ne adjon megfelelő feladatot Balczónak, aki tiltakozásul 1983-ig belovaglóként dolgozott a Nemzeti Lovardában, tehát tíz évig türelmesen várt a felkérésre, hogy szövetségi kapitány lehessen. Aztán a világ legeredményesebb öttusázója nem várt tovább, hátat fordított szeretett sportágának, amelyet 1983-ban egy sokáig fiókba zárt interjúban Kocsis L. Mihálynak így indokolt: „A Küldetés irányba állította az életemet, noha nem ez volt a film célja. A filmmel talán éppen az alkalmatlanságomat igazoltam a hatalommal járó magasabb beosztásra… Sokan akartak rábeszélni a megalkuvásra. Tudom magamról, hogy nem mindig éltem megalkuvás nélkül, de öregedvén egyre jobban szeretném, ha szaporodna helyes döntéseim száma… Szolgaságom ideje lejárt, szabad vagyok. Bennem valami kiürült az öttusával kapcsolatban… Nem úgy alakult az életem, ahogy gondoltam, de máshogy, jobban, mert az országot járva, előadásokat tartva jobban tudok hatni arra a közösségre, amelyet nemzetnek hívnak, mintha tíz vagy húsz öttusázónak magyaráznám, mit csináljon…”
A percek, körök, pontok mérhető világában Balczó András mindenki által szeretett bajnok volt, az ország „prédikátoraként” is sok hívet szerzett (nemcsak) magának, viszont politikai megnyilatkozásaival számtalan vitát váltott ki, megbélyegezték, sok ellenséget szerzett magának.
A világ persze nem kedveli a tükörképet, XVI. Benedek pápa szerint az igazság mellett közömbösen elnyargaló élet gyakran kényelmesebbnek tűnik, mint az igazságigényes – sok embert dühít az igazság, ezért akarják gúzsba kötni, elnyomni vagy kitérni előle.
Balczó András szerint a ki nem mondott igazság az emberben elkezd rohadni…
A magyar sport élő legendája békességben ünnepli hetvenedik születésnapját családi és baráti körben, de csak augusztus 23-án, mert 16-án Laura lányának lesz az esküvője.
Ennél szebb „ajándékot” nem is kaphatott volna gyermekétől!
