Ha belegondolunk abba, hogy egy hónappal ezelőtt Usain Bolt még nem volt biztos abban, hogy indul 100 méteren!
Most olimpiai bajnok ezen a távon. Mégpedig új világrekorddal, 9.69 másodperccel.
Eddig is ő volt a 100 méter világcsúcstartója, május 31-én New Yorkban 9.72 másodpercet repesztett, mégis ebben a számban voltak erősebb ellenfelei (legalábbis a döntő előtt mindenki ezt hitte), 200 méteren tűnt esélyesebbnek. Ahhoz, hogy a rövidebb távon győzzön, honfitársát, a korábbi világrekorder Asafa Powellt és a háromszoros világbajnok Tyson Gayt is meg kellett előznie.
Megtette.
A krikettet hagyta ott az atlétika kedvéért
Már a pénteki futamokban látszott, hogy vágtázó remek formában van. A középfutamban a táv végén alaposan kiengedve 9.92 másodpercet ment, ami csak jó rajttal sikerülhetett. Ez lényeges. Merthogy az indulás az, ami miatt Bolt csak az idén próbálkozott komolyabban a legrövidebb távval, s ugyanezért hezitált azon, hogy vállalja-e a duplázást. Bolt rendkívüli gyorsaságára már kiskorában fény derült, pocsék rajtja miatt azonban 100 méteren rendre lemaradt a korosztályos versenyeken. A krikett helyett mégis az atlétikát választotta, pedig első sportágában is szép jövőt jósoltak neki. „Kilenctízéves lehettem, amikor a krikettedzőm megismertetett az atlétikával, s a futásban is gyorsan jöttek a sikerek – emlékezett viszsza Bolt. – De elsősorban nem ez döntött amellett, hogy az atlétikát választottam, hanem az, hogy miközben krikettben csak néhány versenyünk volt, futásban rendszeresen megküzdhettem a többiekkel. Nagyon élveztem a versengést, jóval gyorsabb voltam, mint a velem egyidősek, de az indulásnál olyan előnyre tettek szert, amit nem tudtam behozni száz méter alatt. Így lettem kétszázas.”
Javított a rajtján, javultak az eredményei
Bolt még nem volt 16 éves, amikor a hosszabb vágtatávon junior-világbajnokságot nyert, de a szakemberek négyszázon még nagyobb jövőt jósoltak neki. Csakhogy a kiváló sprinter nem szeretett hosszabb távokat futni. Minden,
ami háromszázötven méternél hosszabb, sok nekem, nem szeretem – így Bolt. – Márpedig ha négyszázra készül az ember, öt- és hatszáz métereket is futnia kell. Mivel az edzőm mindenáron azt akarta, hogy a kétszáz mellett egy másik távra is készüljek, fölvetettem, hogy ez a száz legyen. Nyilvánvaló volt, hogy ezen a távon csak akkor rúghatok labdába, ha javítok a rajtomon. Ami persze a kétszázas eredményemnek sem ártott.”
A vágtázók között különösen magas, 193 centiméteres ifjúnak valóban nem lehet könnyű belepréselődnie a rajtgépbe, hát még kiemelkednie belőle.
„Az első két lépés a kritikus – árulta el az újdonsült olimpiai bajnok. – Számomra az volt mindig a legnehezebb, hogy ott összeszedjem magam. Ha ezen túljutottam, már nem lehetett baj, attól kezdve számomra a futás repülés. Az idei felkészülés során a rajtot rengeteget gyakoroltam, s ennek köszönhető, hogy világcsúcstartó lettem.”
Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de az odáig vezető út nem volt teljesen sima. Bolt eredményei ugyan a kezdetektől szenzációsak, de a jamaicai tehetség különösen sérülékeny volt. Az első nagy sikerét követő évben, 2003-ban az ifjúsági világbajnokságon duplázni szeretett volna, de 200 méteren aratott győzelme után fel kellett adnia a 400 métert. A következő évben kétszázon már 19.93 másodperc volt az egyéni rekordja, az athéni olimpián az esélyesek között tartották számon, csakhogy a játékok előtt több mint egy hónapon át hátsérüléssel bajlódott. Athénba végül egészségesen utazott, ott azonban az Achilles-ina fájdult meg.
„Azt hiszem, túl sokat és túl hirtelen edzettem, s valószínűleg az sem használt, hogy hirtelen nőttem – mondta. – Az orvosok azt tanácsolták, hogy mindennap végezzek hátizomerősítő gyakorlatokat, s amióta ezt megteszem, sokkal kevesebb problémám akad.”
Az elmúlt három évet Bolt különösebb probléma nélkül versenyezte végig, s az eredményei látványosan javultak. Tavaly már 19.75 másodpercet, az idén 19.67-et futott 200 méteren. A 100 méterrel hosszú idő után tavaly próbálkozott először, Retimóban 10.03 másodperccel ért célba, s 2008 márciusában ugyanezzel az idővel mutatkozott be. Két hónappal később 9.76-ot repesztett, s ezt követte a világrekord.
Még Michael Johnson csúcsa is veszélyben
Mégsem volt könnyű amellett dönteni, hogy Pekingben duplázzon. Ha az olimpián a 200 métert rendezték volna előbb, nem lett volna min gondolkodnia, mert ezen a távon a friss Usain Bolt valószínűleg verhetetlen ebben az évben. Ám négy 100 méteres futammal a lábában, pihent riválisaival szemben kisebb az esélye. Így az is előfordulhatott volna, hogy kikap 100 méteren, és utána megverik kétszázon is. Most, hogy megvan az első aranya, ezen nem kell töprengenie. Annál többen teszik fel neki a kérdést, nem próbálkozik-e meg a négyszáz méterrel is. Azt ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy előbb-utóbb kétszázon is ő lesz a világrekorder, s többen úgy vélik, az egykörös távon is képes lenne megjavítani Michael Johnson 43.18 másodperces eredményét.
„Nem, ezzel nem foglalkozom – ismerte el. – Már tizenhat évesen 45.35 másodpercet tudtam négyszázon, ám egész más úgy versenyezni, hogy csak odaállok és futok, de nem kell igazán szenvednem az edzéseken. Úgy érzem, ilyen rákészülésből, szórakozásból 45 másodpercen belülre is kerülhetek, de hogy legyőzzem Jeremy Warinert vagy megközelítsem a világcsúcsot, ahhoz fájdalmas edzések kellenének. Maradok a rövidebb távoknál.”
