Nézzük a tényeket: egy fordulóval a B-csoport zárása előtt Magyarország két győzelemmel, valamint egy-egy döntetlennel és vereséggel három vetélytársát megelőzve a harmadik helyen áll. Az már eldőlt, hogy a keddi negyeddöntőben érdekelt lesz, az még nem, hogy a másik hatosból a harmadik, a második, netán az első helyezettel csap-e össze. A Nemzeti Sport egyébként úgy tippelt a kézilabdatorna rajtja előtt, hogy a magyarok az oroszok mögött másodikként lépnek tovább – ha megverik Dél-Koreát, a jóslat bejön.
Ha innen nézzük, a helyzet rózsás.
Ha onnan, hogy a jó és rossz teljesítmények úgy váltogatják egymást, mint Michael Jackson a plasztikai sebészeit, akkor a kép mindjárt sötétebbé válik. Mert Svédország és Németország ellen ugyan remekelt a csapat, Brazíliával és Oroszországgal szemben gyengélkedett. Aki összehasonlítja a két kudarcot (a dél-amerikaiak elleni döntetlen is ebbe a kategóriába sorolandó!), annak feltűnhet, hogy mindkét alkalommal a jó első félidőt követte egy borzalmas második. Brazília ellen a 17–12es vezetés után alakult ki a 28–28-as végeredmény, míg legutóbb az oroszok használták ki, hogy fél óra elteltével luftballon módjára pukkadt ki az együttes: egygólos előnyüket (16–15) követően így mértek megalázó csapást a mienkre (33–24).
Hogy mi a visszaesés oka, annak Hajdu János szerint egyszerű a magyarázata. „Amíg a brazilok elleni második félidőt mi szúrtuk el, a világbajnok ellen, nincs mit szépíteni ezen, harminc perc elteltével elfáradtunk – ismerte el a szövetségi kapitány. – A kimerültség természetesen hibákkal jár, támadásban és védekezésben is egymást követték a rontások, jellemző, hogy nem egy olyan gólt kaptunk, amely előtt a mi átlövőink gólpasszt adtak az ő szélsőiknek.”
Ha pesszimisták vagyunk, okkal tarthatunk a mai mérkőzéstől, hiszen két nap alatt legfeljebb Michael Phelps tud szert tenni megfelelő erőnlétre… Hogy akkor mi a megoldás? Nos, a hozzáértők (köztük Hajdu János) úgy vélik, a leeresztés úgy kerülhető el, ha a meccs első felében a csapat nem engedi el négy-öt góllal ellenfelét, máskülönben a hátrány ledolgozása felemészti szinte az összes energiájukat, és akkor kár is kijönni a második játékrészre. Igaz, Tóth Tímea szerint „…már Oroszország ellen úgy tűnhetett, mintha az öltözőben maradtunk volna.”
Ami biztató: olyan játékossal nem futottunk össze, aki ne ismerte volna el, hogy a második félidő értékelhetetlen volt. Vérten Orsolya azért megpróbálta a lehetetlent, és így elemezte: „A védekezésünk katasztrofális volt, elsősorban ennek következménye a súlyos vereség. Nem mintha támadásban jeleskedtünk volna… Bánt, hogy kikaptunk, ráadásul csúnyán, mégsem dőlök a kardomba, mert akkor esélyem sem lenne, hogy a folytatásra összekapjam magam. Optimista ember lévén azt mondom, örüljünk, hogy már negyeddöntősök vagyunk, és bízzunk abban, hogy legyőzzük Dél-Koreát.”
A torna során átlag feletti produkciót nyújtó, az oroszok ellen négy kísérletéből négyet gólra váltó szélső kapcsán jegyezzük meg: utolsó találatát követően ápolásra szorult, amint azt lapunknak elmondta, a lövés pillanatában akkorát taszajtottak rajta, hogy a kezét beütötte a kapufába. „Egy ideget találhatott el,
el is zsibbadt, és bár egy pillanatra megijedtem, a jegelés után már jobb lett, a következő mérkőzésre pedig semmi baja sem lesz” – jelezte, hogy felőle már most kezdődhetne a csata.
Több játékost nem idéznénk név szerint, maradjunk annyiban, akivel csak beszéltünk, garantálta, hogy a Dél-Korea elleni párharcra talpra áll a csapat. Okkal hihetünk a lányoknak: amióta Pekingben vagyunk, kétszer – a két edzőmeccsen, a Kínától és Kazahsztántól elszenvedett vereség, majd az ominózus 28–28 után – ígérték meg, hogy legközelebb a szebbik arcukat mutatják, és eddig tartották a szavukat. Hogy ismét forduljon a kocka, az már csak azért is fontos lenne, mert ha a csoportkört győzelemmel fejezné be a csapat, a legjobb négy közé jutásért biztosan nem Norvégiával vagy Romániával játszana – márpedig amíg lehet, addig ezt a két együttest jó lenne minél messzebb elkerülni. Ezen a ponton rá is térhetünk az ilyenkor szokásos számolgatásra. Hosszasan szerencsére nem kell matekozni, mert a képlet egyszerű: ha Dél-Koreát legyőzi, második, ha döntetlenre végez, harmadik, ha pedig vereséget szenved, harmadik vagy negyedik (de ha a papírformát vesszük alapul, inkább harmadik, mint negyedik) a válogatott. Úgyhogy zárjuk rövidre: nyerni kell!
