Amelyik magyar dzsúdós Pekingben a vigaszágra kerül, a hetedik helyen végez. A kijelentés igaz voltát Csernoviczki Éva (48 kg), Baczkó Bernadett (57) és Mészáros Anett (70) szereplése ia bizonyította, ám Hadfi Dániel (100) végképp alátámasztotta.
Egy ideig úgy tűnt, a tavalyi Európa-bajnok, vb-bronzérmes dzsudoka olyannyira lendületbe jön első 2008-as győzelmének megszerzésétől, hogy jó sorsolását kihasználva meg sem áll az elődöntőig. Rendkívül motiváltan, összeszedetten dzsúdózott, s úgy látszott, a tavaszi viszontagságok – titokzatos betegség, mandulaműtét, kihagyott Európa-bajnokság – után erővel is bírja. A négy közé jutásért aztán jött a kazah Aszhat Zsitkejev, aki remekül kontrázta meg Hadfi támadásait, előbb vazarit dobott rajta, majd az utolsó percben ippont. Az akció után mindketten ünnepeltek, a vezetőbíró először Hadfit látta győztesnek, majd a szőnyegbírókkal történő tanácskozás után a kazahé lett a siker. Az akció ellentmondásosságáról csak annyit, hogy Hadfi edzője, Toncs Péter úgy vélte, megadható volt a kazahnak az ippon, míg az olimpiai bajnok Kovács Antal a TFSE-HonvédKipszer versenyzőjének adta volna a győzelmet. A vigaszágon aztán – a pekingi magyar dzsúdós koreográfiának megfelelően – győztes meccset vesztes követett, így Hadfi hetedik lett.
Roppant ideges…
Mérges vagyok magamra. Az volt az első gondolatom a tatamin, hogy Dani, ezt nem tudtad megoldani, és ez baj – mondta Hadfi Dániel.
Elfáradt?
Leginkább mentálisan, pedig örültem, hogy a vigaszágon a lengyel sráccal kerültem szembe, mert korábban már kétszer is legyőztem. De legalább nagy tanulsággal lettem gazdagabb.
Éspedig?
Tudatosult bennem, hogy itt nem lehet, nem szabad számolgatni. Kiesett a világbajnok, a címvédő, oly mindegy, kivel kerülsz össze. Az alázat és a munka a lényeg, és ezek nem afféle nagy szavak.
Ilyen problémái szerintem nincsenek.
Pedig beleestem abba a hibába, hogy az ellenféllel foglalkoztam. De mindegy.
Csalódott?
Nehéz erre válaszolni.
Zaklatott, hektikus felkészülés, nyeretlenség, ezek tények.
Így igaz. Ha ezeket veszem, azt kell mondanom, részben elégedett vagyok, hogy nem zártam helyezetlenül. Letettem a kézlenyomatomat az olimpián, ezt senki sem veheti el tőlem.
Viszont ennél több van önben.
Én is így érzem, nagy lehetőség előtt álltam.
Egymásra néztek az edzőjével. Mit olvasott ki a szeméből?
Büszkeséget, remélem. Egész évben a balszerencse üldözött minket, ki tudja, talán a mi leírhatatlan apa-fiú kapcsolatunk is rámehetett volna, ha itt korán kiesek. De azt hiszem, mi együtt még elérhetjük a csúcsot, csak sokat, irtó sokat kell dolgoznunk érte.
Mintha már kevésbé lenne feszült.
Ne higgye, majd szétvet az ideg!
