Távolról sem biztos, hogy a következő órákban, napokban nem lesz egy-egy jelentős változás a játékoskeretekben, hiszen például az angol rekord (18 elsőség, Liverpool) beállítására készülő Manchester „mindenórás” Dimitar Berbatovval, legnagyobb kihívója, a Chelsea pedig kitartóan ostromolja a Real Madridot Robinhóért. Történjék azonban bármi, a Premier League idénye ugyanolyan magas színvonalúnak és kiélezettnek ígérkezik, mint a legutóbbi volt, amely csupán az utolsó fordulóban dőlt el a United javára.
John Terry, a bajnokságban és a BL-ben egyaránt második helyre szoruló Chelsea csapatkapitánya úgy véli: már csak azért sem ismétlődhet meg a tavaszi sorrend, mert miközben az ő csapata jócskán megerősödött, az MU mindent kiadott magából, és „magasabb szintre már nem emelheti a játékát”. Az, hogy Sir Alex Ferguson egyelőre senkit sem szerződtetett, arra utal, ő messze nem ért egyet Terry erőfelmérőjével – kérdés, vajon helyesen értékeli-e a saját és a legnagyobb ellenfél háza táján a nyáron történteket. A menedzser legyőzte a Realt a Cristiano Ronaldo szolgálataiért vívott harcban, de maga is tudja, hogy – különösen a sérült portugál lábadozása miatt – a szakma megalapozottan„kér számon rajta” egy Ruud van Nistelrooy-kaliberű befejező csatárt. Olyat, mint Berbatov.
A Chelsea-nek van ilyen, miután Didier Drogba némi ingadozás után kész a hűségesküre. A szintén távozást fontolgató Frank Lampard már le is tette azt, jó időzítéssel az idényrajt előtti napokban hosszabbítva szerződést, miután „közel s távol sem lát erősebb csapatot a Chelseanél, és öröm lesz részt venni abban, ami következik”. Valószínűleg mindkettejük döntésében kulcsszerepet játszott Luiz Felipe Scolari. A karizmatikus egyéniségű világbajnok brazil tréner érkezésével máris felidéződött a José Mourinho fénykorát jellemző pezsgő, bizakodó légkör; a Stamford Bridge-en úgy vélik, a mezőny legerősebb (a nyáron Decóval és Bosingwával tovább izmosodó) kerete képes megvalósítani Roman Abramovics régi óhaját, azaz a Chelsea egyszerre lesz szépen futballozó, szerethető és mindenkinél erősebb csapat.
Ha a londoniakénál kisebbek is, tagadhatatlanul vannak bajnoki esélyei a Liverpoolnak, de szintén bizakodik az Arsenal, noha középpályássora veszteségei (Mathieu Flamini, Gilberto Silva, Alekszandr Hleb) miatt joggal kezelik a „nagy négyes” gyenge láncszemeként. De Észak-London nemcsak azért lesz izgalmas hely, mert Arsene Wenger újabb nagyszabású csapatépítésbe fog, hanem a Tottenham miatt is. Az „ágyúsok” helyi vetélytársa – mint táblázatunkból is kiderül – nem sajnálta a pénzt az eddig sem gyenge kerete átfazonírozására, és Juande Ramos elég jó edző ahhoz, hogy első teljes angliai idényében BL-helyre kormányozza a Spurst.
Szombaton tehát felmegy a függöny, újra műsoron a nagy futballklasszikus, amelyben – mint Shakespeare királydrámái, vagy mondjuk Beethoven szimfóniái esetében – csupán szereposztás és interpretáció kérdése a mindenkori siker. Láthatjuk, panaszunk egyelőre nem lehet. Hátradőlnünk és figyelnünk érdemes.
A négyoldalas összeállítást készítette: CSILLAG PÉTER, KAMLER JÁNOS, KORMANIK ZSOLT, MONCZ ATTILA, SZELI MÁTYÁS
