„Ahogy most állnak a dolgok, azt hiszem, körülbelül az 1976-os montreali eredményekhez kell hozzászoknunk. Négy arany…”
Lovasi András a Nemzeti Sport augusztus 3-i számában megjelent interjúban sokak számára meghökkentő jóslatot fogalmazott meg, de miután túljutottunk a pekingi játékok negyedén, és még mindig csak egy ezüstérem a magyar mérleg, talán a legderűlátóbbak is elgondolkodnak.
A pénteki megnyitóünnepséget megelőzően lapunk kétségtelenül optimista jóslatokat fogalmazott meg, de hogy az aranyéremre jel ö l t Nemcsik Zsolt kard egyéniben már az első mérkőzését elveszítse, arra rémálmainkban sem gondoltunk. Több reménységünk színre lépése azonban még hátravan, és az olimpián az a nagyszerű, hogy mindennap új reményeket táplálhatunk, hiszen olyan gyorsan követik egymást az események, hogy a mindenevők számára nem jut több néhány óránál egy-egy csalódás feldolgozására.
Utánanéztünk, hogy az eddigi olimpiákon hány napig tartott a magyar éremínség. Az 1924-ig megrendezett hét újkori olimpiából haton vettünk részt, ebből négy több hónapon át tartott, ezek kapcsán nem létezik forrás, amely napról napra nyilvántartaná a sporteseményeket, így a megnyitótól az aranyérem megszerzéséig eltelt valamennyi naptári napot figyelembe vettük, és ezek nem mérvadóak. A „rendezettebb” játékokat figyelembe véve az első, 1896-os olimpián Hajós Alfréd a hatodik, míg a harmadik, St. Louis-i nyári játékokon Halmay Zoltán az első versenynapon szerzett aranyérmet úszásban, mi több, Halmay a tengerentúlon az olimpia első aranyérmét nyerte meg. St. Louisban a világkiállítással együtt július elsején volt az olimpia megnyitója, de a sporteseményeket augusztus 29. és szeptember 3. között öt nap alatt rendezték meg.
Halmay mellett Egerszegi Krisztina is már az első versenynapon aranyéremmel örvendeztette meg a magyar sportrajongókat, az úszó 1992-ben Barcelonában nyerte a nyitó napon első aranyát a háromból.
Hogy az ellenpontokat nézzük, 1928 óta két-három héten át tart az olimpia, ez idő alatt máig hat alkalommal kellett legalább öt napig várni az első magyar aranyéremre. Keresztes Lajos birkózó 1928-ban a nyolcadik, Pelle István tornász 1932ben a kilencedik, a Fábián László, Urányi János kajakpáros 1956-ban a nyolcadik, Török Ferenc öttusázó 1964-ben az ötödik, Magyar Zoltán tornász 1976-ban a hatodik, Rózsa Norbert úszó 1996-ban az ötödik napon törte meg a magyar nyeretlenséget. A késői „ébredés” ellenére Los Angelesből hat, Melbourne-ből kilenc, Tokióból tíz, Atlantából hét arannyal tért haza a magyar küldöttség. Amszterdamban és Montrealban azonban négynél megállt az aranytermelés, és amíg az 1928-as hozam magyar rekord volt, az 1976-os teljesítmény a második világháború óta mélypontnak számít.
Csak nehogy Lovasinak legyen igaza!
