Nem voltak szívbajosak, alaposan megcsapoltak – mondta mégis mosolyogva a magyar delegáció első éremszerzője. – De ha ez a siker ára, ám legyen.
Elégedett?
Igen.
Boldog?
Most még csak elégedett vagyok, ám leszek majd boldog is.
A rajt előtt elfogadta volna a második helyet?
Ha garantálták volna azt az időt, amelyet végül úsztam, akkor igen. Talán az Európarekord is jelzi, hogy kitettem magamért.
Michael Phelps nem titkolta, elfáradt a végére.
Hát még én. Aki egy olimpiai döntőben úszik, az persze számoljon azzal, hogy a végén elfogy a szuflája. Sőt akinek a táv felénél nem fáj semmije, nem is úszik rendesen.
Mit szól Phelps újabb világcsúcsához?
Mondanám, hogy elképesztő, de már nem az. Amikor az ember azt hiszi, hogy közel került hozzá, ő ugrik egyet, és újfent utolérhetetlennek tűnik. Ez természetesen nem szegi a kedvem, legközelebb megpróbálom legyőzni. Kiváló sportoló, azonban még a legjobbak sem verhetetlenek. Michael sem az.
Ha minden igaz, négyszáz méteren már nem lesz módja legyőzni.
Ha Phelps nem is indul többet ezen a távon, az ideje velünk lesz… Szóval motivációban nem lesz hiány.
Kezdődik a Cseh-éra?
Nem bánnám, de a négyszáz méter vegyes mostantól nemcsak az én vagy Ryan Lochte felségterülete lesz, hiszen megannyi remek úszó szerepel itt. Egyre többen erősödnek bele ebbe a számba, ezt bizonyítja az is, hogy már itt, Pekingben is négy tizenegyes idő kellett ahhoz, hogy valaki bekerüljön a döntőbe. Úgyhogy lazításra nincs mód, a feladatom az, hogy amennyit csak tudok, fejlődjek.
Ha nem délelőtt, hanem délután rendezik a finálét, más a végeredmény?
Reggel sokan gyengébb produkcióra vagyunk képesek, mint délután, de ezen már felesleges rágódni. Phelps nyert, én lettem a második, Lochte a harmadik – ezt rögzítik majd a krónikák.
Mit gondol, tökéletesen úszott?
Mindent kiadtam magamból. Talán csak akkor lettem volna képes még többre, ha a hajrában van esélyem az aranyra.
A debreceni rövid pályás Európa-bajnokság előtt papírra vetették és borítékba zárták a remélt időeredményt – a nyilvános bontáskor kiderült, a tervet mindhárom alkalommal megvalósította, sőt túlszárnyalta. Pekingben is „borítékolták” az időt?
Nem. De elárulhatom, az utolsó száz méter kivételével minden úgy alakult, ahogy megálmodtuk.
Mi hibádzott a végén?
Amolyan adok-kapokban bíztunk, hogy ha szoros a verseny, akkor apait-anyait beleadva megelőzhetem Phelpset, ám ez az elképzelésünk meghiúsult.
Tegyük hozzá: Phelps „hibájából”… Pekingben két számban indul még, mit remél a kétszáz pillangótól, illetve vegyestől?
Mindig aranyat remélek… Ígérni ellenben csak azt tudom, hogy mindent megteszek a jó szereplésért.
Négy év múlva Londonban állhat rajthoz. Négy esztendeje, Athénban harmadik lett, most második, Angliában pedig…
Első? Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne…
