Nem akartak hibázni. A szervezőbizottság tagjai megadták a módját a megnyitónak, és most nem elsősorban a sajtó számára kiadott 59 oldalas forgatókönyvre gondolunk, hanem azokra a százmilliókra (nem jüanban, dollárban…), amibe ez nekik került. Az összeg természetesen nem publikus, ám péntek éjszaka nem akadt olyan kínai, aki – kicsit elgémberedve – ne úgy állt volna fel a székéből vagy éppen a televízió elől, hogy: „Na, most aztán megmutattuk a világnak, ez aztán minden pénzt megért!” Talán igazuk is van, de… A két perc híján három és fél órásra tervezett, végül négyórásra nyúló ceremónia 75 perces „előjátékkal” indult, a két hangulatfelelős akkora show-t kerekített, hogy azt hittük, ezt már nem lehet felülmúlni. Készséggel elismerjük: tévedtünk. Ráadásul ezt mindjárt az elején be kellett látnunk, amikor az errefelé Fu formációként ismert dobos banda kápráztatta el a nagyérdeműt. Szerencsére egyik tagja sem dőlt ki a sorból, bár egy-két hiányzást talán elbírt volna a társaság, összesen 2008-an verték a ritmust. S nem mindennapi módon, az ember időnként libabőrös lett, úgy szóltak a hatalmas dobok. A helyiek pedig abba borzongtak bele, hogy Hu Csin-tao,
folytatás...
