A magyarázat a következő: szakítva az elmúlt évtizedek gyakorlatával, végre csapatot formáltak, nem pedig sebtében összetrombitált NBA All Star-teammel futnak ki a parkettre. Olyannal, amely 1992-ben 43.8 pontos átlagkülönbséggel gyalulta le a világot, Atlantára a differencia 31.7 pontra zsugorodott, Sydneyre 21.6-ra, Athénban pedig jött a három vereség és a bronzérem. Meg a szégyen és a nagy nekibuzdulás, hogy ilyesmi többé nem történhet meg.
A USA Basketball, a sportág ottani irányítótestülete három évvel Peking előtt kialakított egy bő keretet, Mike Krzyzewskit, a Duke Egyetem nagy tekintélyű edzőjét kinevezte lényegében szövetségi kapitánynak, s a csapat lazán vette a selejtezőt, most pedig itt van az olimpián, hatalmas esélyesként.
Nos, ők, tizenketten – aktuális éves bérüket összesítve mintegy 150 millió dollár értékben – pénteken szép sorban kivonultak a sajtóközpont legnagyobb konferenciatermének színpadára, majd a játékosok – Carlos Boozer (2004-ben részt vett az olimpián), Jason Kidd (2000), LeBron James (2004), Deron Williams, Michael Redd, Dwyane Wade (2004), Kobe Bryant, Dwight Howard, Chris Bosh, Chris Paul, Tayshaun Prince és Carmelo Anthony (2004) – szétszéledtek a teremben, és megkezdődött a „kiscsoportos foglalkozás”. Mindenki annak tett fel kérdéseket, akinek akart vagy tudott. Kobe és LeBron megközelítése nehezebb feladat volt, mint betörni az Egyesült Államok Fort Knoxban őrzött aranykészletét tartalmazó páncélkamrájába… Azért nem volt lehetetlen.
Hogy vajon ez csak „púder” volt, a nagyvilágnak és a házigazdának szóló kötelező udvariasság, vagy őszintén gondolták Kobe Bryanték, vasárnap este eldől. A nyitányon a Jao Minggel, a világ egyik legjobb centerével felálló Kína lesz az ellenfél.
