Michael Phelps nem foglalkozik a nyolc lehetséges aranyéremmel

Annyi csillag ragyog az amerikai medencében, hogy csak két adagban fértek fel a klasszisok a dobogóra, az asztal mögé. Michael Phelps – Cseh László nagy ellenfele – természetesen az első váltásban válaszolt a kérdésekre. Mielőtt azonban még megszólalhatott volna, máris hatalmas sikert aratott a nagy elődöt, Mark Spitzet idéző bajuszával.

„Nem arról van szó, hogy ezzel a külsőséggel is hangsúlyozni szeretném a hasonlóságot kettőnk között. Különben sem foglalkozom túl sokat Mark 1972-es rekordja, a hét aranyérem túlszárnyalásával” – mondta némiképp sablonosan a baltimore-i fenomén.
Persze nem térhetett ki a konkrét kérdések elől sem.

„Az első úszódöntő, a vasárnapi 400 méteres vegyes úszás lesz a legnehezebb, amikor még mindenki friss, kipihent. Nem érdekel, hogy ki mire készül, én a magam legjobb idejéből szeretnék lefaragni, ami történetesen világrekord, s ha ez sikerül, elégedett leszek.”

Aztán Phelps távozott, és jöttek a többiek: Ryan Lochte, Aaron Peirsol, Eric Shanteau – akinél kevéssel az olimpia előtt rákbetegséget diagnosztizáltak –, Natalie Coughlin, Brendan Hansen, Katie Hoff, szóval egykori és biztosra vehetően pekingi olimpiai bajnokok, no meg a férfi- és a női válogatott vezetőedzője, Eddie Reese és Jack Bauerle.

„Jobbak vagyunk, mint négy éve voltunk – jelentette ki bátran Reese, majd hozzátette: – Az omahai válogatón hihetetlenül szoros versenyben dőltek el az olimpiai helyek, s ennek örülök, mert így nem mi válogattunk, hanem maguk az úszók az eredményeikkel.”

Hansen azt taglalta, hogy élete legnagyobb kudarca és csalódása volt, amikor Omahában nem került be a csapatba 200 m mellen, Shanteau pedig – akiről meg nem mondta volna az ember, hogy hererákban szenved – nagy igazságokra mutatott rá:

„Őszintén szólva nem nehéz az úszásra összpontosítanom, kimondottan kapóra jön, hogy itt van az olimpia, mert legalább nincs időm a rákra gondolni. Minden pillanatot meg kell ragadnom az életben, ilyenkor döbben rá az ember, mennyire lehet örülni apróságoknak is…”

Lochte – aki az omahai USA-válogatón ugyancsak a régi világcsúcson belül úszva lett második Phelps mögött 400 m vegyesen – a Nemzeti Sport kérdéseire is válaszolt, amikor a 400 méteres vegyes úszás esélyeit részletezte.

„Cseh Lászlót remek úszónak és fickónak tartom, négy-öt éve rendszeresen találkozunk a világversenyeken, s váltakozó kimenetelű küzdelmet vívunk. Meggyőződésem, hogy az olimpia egyik fénypontja lesz a 400 m vegyes döntője, eszméletlen csatára van kilátás Michael, László, a brazil Thiago Pereira és jómagam között. Ha valaki legyőzi Phelpst ezen az olimpián, akkor az lesz a versenyek szenzációja – én éppenséggel képesnek tartom magam erre.”