Kiizzadták a továbbjutást

A bolgárok nem viccelnek – és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) sem.

Június elején a hírügynökségek világgá kürtölték, hogy a bolgár bajnok CSZKA Szófiát és a portugál aranyérmes FC Portót kizárták a kontinentális kupasorozatokból. A kétszeres BEK/BL-győztes ügye oldódott meg gyorsabban: a vesztegetéssel vádolt portóiakat (Portugáliában, illetve az UEFA svájci főhadiszállásán, Nyonban magasabbra nőnek a fák, mint Bulgáriában…) eltévelyedett, de megtért bárányként fogadta vissza az UEFA, ám a szófiaiak számára nem volt pardon. Nem véletlenül: a CSZKA-t a helyi labdarúgó-szövetség (BFU) illetékes bizottsága meszelte el (bevonva a hazai és a nemzetközi licencet) a klub több millió eurós adóssága miatt.

Néhány napja a BFU újabb kommünikével jelentkezett: a Botev Plovdiv, a Belaszica Petrics, a Lokomotiv Mezdra és a Minyor Pernik stadionját alkalmatlannak minősítette bajnoki és kupamérkőzések megrendezésére, ergo a fent nevezett klubok számára a hazai pálya a soros szezonban annyit jelent majd, mint a Soproni Liga előző idényében a Tatabányának a Szőnyi úti BVSC-„bázis”…

Ennél a pontnál érkezünk meg Debrecenbe, ahová szerdán befutott bizonyos Stefan Ormandijev is. Az nem gond, hogy épp Bulgáriából, az már inkább aggasztónak tűnt, hogy nem turistaként, hanem az UEFA mérkőzésellenőreként, a DVSC-TEVA–Sahtyor Karagandi UEFA-kupa-selejtező visszavágójára jött. A delegátus csütörtök délelőtt az előírásoknak megfelelően pályabejárást tartott – és kis túlzással infarktust kapott.

Talán felrémlett benne: az ezen a nyáron keménykedő BFU-tól az Oláh Gábor utcai stadionban bármit rendezhetnének, kivéve labdarúgó-mérkőzést (fontos, jelzésértékű mellékszál: a találkozót megtekintő szövetségi kapitány, Erwin Koeman röpke értékelésében felettébb eufemisztikusan fogalmazott, mondván, még mindig csak ismerkedik a magyar focival, de a pályán előadott produkció finoman szólva is messze van az átlag európai nívótól). Visszatérve Ormandijevre, a „cég” embere nyilván olvasta (kötelező!) a legutóbbi UEFA-küldött, a tavaly nyári DVSC–Elfsborg BLselejtező (0–1) ellenőre, Pierino Lardi jelentését. Márpedig Herr Lardi (jó svájci módjára) akkurátusan összegyűjtötte és dokumentálta az aréna hiányosságait – amelyeket azóta sem sikerült orvosolnia a létesítmény fenntartójának, az önkormányzat tulajdonában álló Debreceni Sportcentrum Kht.nak. UEFA-szabvány eredményjelző akkor sem volt, a kiszolgáló helyiségek, a sajtótribün mérete, felszereltsége akkor is elmaradt a kívánalmaktól, a lelátók és a járdák betonja akkor is porladozott – az UEFA azonban legyintett. Gyanítható: mostantól nem fog, azaz a Loki a következő körben feltehetőleg kénytelen lesz hazai pálya után nézni (egy 2005-ös szerződés szerint két kupamérkőzésen a Puskás-stadionban vendégeskedhet a DVSC, de az opció felhasználásához – józan paraszti ésszel – minimum európai topcsapat szükséges ellenfélként).

A mérkőzés megrendezése nem került veszélybe, néhány ultra „szórakozása” azonban igen, Ormandijev ugyanis első felindulásában bezárásra ítélte a B-közép szektorát – aztán némi rábeszélésre meggondolta magát. Hogy jól jártak-e a fanatikusok, megítélés kérdése…

Komlósi Ádám számára a 21. percben véget is ért a visszavágó: a középhátvéd az addig is a legaktívabbnak bizonyuló Ivan Perics szerelése közben húzódott meg. Ez azt is jelentette, hogy a kazahok Karagandiban is legveszélyesebb játékosa – egyben gólszerzője – „csodával határos” módon meggyógyult az összecsapásra (a szerdai tréningen még a többiektől külön edzett), amit csöppnyi szerencsével viszonylag gyorsan eldönthetett volna a Magyar Kupa-győztes, ám Leandro és Rudolf Gergely emelése is a lécen landolt.

Az aktív nyitányt nem követte hasonlóan eseménydús folytatás: a kezdetben életerős lelátói kórust idővel „elnyomta” a debreceni játékosok labdatérről felhallatszó, dühödt veszekedésének hangja (tényleg idegesítő, ha a négyméteres passzok sem stimmelnek…) – egészen addig, amíg Rudolf Gergely meg nem szerezte „szokásos” gólját, valamennyi sorozatot figyelembe véve az idei negyediket.

A pozitívumokat debreceni részről ennyivel nagyjából – sajnos – le is zárhattuk: a DVSC a második félidőben az elsőben mutatottnál is pontatlanabbul, idegesebben, kapkodva próbálkozott, s csupán azért nem járt pórul, mert a kazah rivális képességeit tekintve gyengébb a magyar ezüstérmesnél.

A győzelem – és a továbbjutás – sikerült, szórakoztatni nem. De legalább a világítással nem volt gond – nem úgy, mint másfél hete, az MTK elleni Szuperkupa-mérkőzésen.

Ez is valami – az UEFA-nál talán respektálják…

Jók: Bernáth, Kiss Z., Rudolf, ill. Pacanda, Perics