Egy évvel ezelőtt Franciaor szágból hazatérő Rudolf Gergely két góljával fordította meg a ZTE elleni bajnoki nyitányt a DVSC-TEVA.
A DVSC szempontjából az egyetlen pozitívum, hogy képes volt megfordítani az eredményt…
Egyetértek – sóhajtott Rudolf Gergely. – Ezt valóban lehet pozitívumként értékelni, tény, hogy nagyon nehezen indult a találkozó, fáradtak voltunk, tulajdonképpen a zalaiak vezető gólja ébresztett fel minket. Hogy mire vonatkozik a fáradtság? Nos, még érezzük az alapozás alatt elvégzett munkát, szerintem még mindig bennünk van a kazah túra is, de ezeknek most már nem lehet több utóhatásuk, már csak azért sem, mert a kazahok elleni UEFA-kupa-visszavágót kötelező megnyerni csütörtökön.
A televíziós felvételek nem voltak meggyőzőek: történt szabálytalanság a DVSC javára megítélt büntető előtt?
Igen, megelőztem a védőt, beléptem elé, ekkor akadtak össze a lábaim. A bíró megadta a tizenegyest, így én sem mondhatok mást, jogos volt. De ugyanez a véleményem a ZTE tizenegyeséről is.
Íratlan szabály, hogy sértett nem lövi a büntetőt, ön mégis odaállt a labda mögé.
Az MTK elleni Szuperkupameccsen kihagytunk néhány tizenegyest, és úgy vettem észre, húzódoznak a többiek, senki nem akarja elvállalni. Én jeleztem Herczeg Andrásnak, hogy elvégzem a büntetőt. Külföldön és itthon sem volt sok gondom a tizenegyesrúgásokkal.
Ahogy a jelek szerint a bal lábával sincs probléma. Az első félidőben a saját térfeléről emelt kapura, ballal.
A kapusok sokszor kénytelenek a tizenhatos vonalánál, esetleg a tizenhatos vonalán kívül helyezkedni, és a televízióban többször láttam már, hogy egy-egy játékos a saját térfeléről szerez gólt. Észrevettem, hogy Vlaszák Géza is messze kint áll a kapujából, így megpróbáltam az emelést – ha nem bal lábra jön a labda, talán sikerült volna, és még nagyobb hangzavart kelt a kísérlet.
Pedig ön azon kivételek közé tartozik a Soproni Ligában, akik jobbal és ballal is bátran és nagyjából egyforma hatékonysággal lőnek.
Jobblábasnak születtem, de édesapám már gyerekkoromban tudatosította bennem, fontos, hogy az ember ballal is végre tudja hajtani azokat a mozdulatokat, amelyeket jobbal. Sűrűn előfordul, hogy jobbal csinálom meg a cselt, és ballábas lövéssel fejezem be a mozdulatsort – sőt tulajdonképpen ez a gyakoribb verzió.
