Az Európa-bajnokság után belevetette magát a munkába a csapat, és az Unicum-kupa miatt sem lazított különösebben. Jó, hogy immáron mindkettőn túl van a társaság?Az Európa-bajnokság után belevetette magát a munkába a csapat, és az Unicum-kupa miatt sem lazított különösebben. Jó, hogy immáron mindkettőn túl van a társaság?
Nem is az a lényeges, hogy túl vagyunk rajta, nem ez a megfelelő kifejezés, mert azért nem olyan kellemetlen, hogy Európa-bajnokságon és Unicum-kupán kell játszania az embernek. De jó, hogy már csakis az olimpia van előttünk.
Az egész nyarat értékelve hol tart a felkészülés?
A melót elvégeztük, mindent, amit ilyenkor kell. Most már csak az apróságok vannak hátra, de azokra is van még idő, úgyhogy a terv szerint haladunk.
Kemény Dénes azt mondta, van még olyan figura, amelyet eddig nem láthattunk, de az olimpián majd fogunk. Szécsi Zoltán viszont úgy nyilatkozott, nem tartogatunk meglepetést. Hol az igazság?
Ha Dénes azt mondta, hogy van, akkor biztos van…
Sokan állítják, hogy a délszlávok által játszott erőpólóban nem lehet annyit javulni a kontinensviadal és az olimpia között, mint a magyar csapatra jellemző játékosabb stílusban. Tényleg így van ez?
Nem tudom, talán nem. Horvátország, Montenegró, Szerbia és mi nagyjából egyforma játékerőt képviselünk. De ha mi százszázalékosan játszunk, akkor megverjük őket. A stíluskérdésből annyi helytálló, hogy mi mozgékonyabbak vagyunk, mint ők.
Az Unicum-kupa záró napján úgy tűnt, ha közvetlen célért kell játszani - hiszen legalább kilenc góllal kellett győzni Oroszország ellen a kupagyőzelemért –, jobban megy a csapatnak. Ebből a szempontból optimisták lehetünk az olimpia előtt, mert ott aztán lesz cél.
Nem az dönt, hogy közvetlen célért játszunk-e, hanem hogy folyamatosan javulva Pekingben legyünk a legjobb formában. Éppen ezért kellemes érzés, hogy a csapat jó játékkal köszönt el itthon a közönségtől, a léleknek ez mindenképpen jót tesz, még ha az ellenfelek nem is ijednek meg az eredmény hallatán…
