Harc utcán és lelátón

Még délután a városban kezdődött. A Vörösmarty téren érte támadás az osztrák szurkolókat. Egyes szemtanúk szerint húszan alkották a verekedésre készülő csapatot, mások ötven felbőszült magyarról számoltak be, a lényeg az, hogy a rendőrség előbb kettéválasztotta a szurkolótáborokat, majd a támadókat kiszorította a térről, és fél négyre helyreállt a rend. Az Országos Mentőszolgálat ügyeletes főorvosa azt közölte az MTI-vel, hogy az összetűzés után három könnyű sérültet láttak el, közülük kettő külföldi volt, egy pedig rendőr. Más. A grazi stadionban egy női hang mindent elmondott magyarul is a hangosanbeszélőn, hosszan köszöntötte a kispestieket, még a cseréket is elismételte, ám az osztrákoknak csak egyetlen kurta mondat jutott a nyelvükön, pedig aligha számított volna bravúrnak Budapesten egy németül beszélő embert találni. Így például azt sem tudták, hogy gyászszünet előzi meg a mérkőzést, arról pedig végképp nem kaptak tájékoztatást, hogy kire emlékeztek a jelenlévők. Ugyanakkor a legnagyobb botrányt a grazi szurkolók okozták. Az első félidő derekán összecsaptak a biztonságiakkal, tucatszámra tépték fel szektorukban a székeket, és azokkal hadakoztak. Sajnos néhány fölösleges energiákat mozgósító kispesti elindult az osztrákok felé, ám szerencsére az érkező rendőrök megakadályozták az összecsapást. Még George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa is odament a helyszínre, hogy békére intse a kispesti szurkolókat. A szünetre a rendőrök teljesen kiürítették a vendégszektort, így az osztrák szurkolók a kerítés mögül, később az állóhelyről nézték a második félidőt.