A rossz futball jutalma is három pont (folytatás)
mérkőzés megkezdése előtt „megérkezett”. Az Oláh Gábor utcai „mobilpark” felé, de nyilván nem a stadionba tartó família feje, látva a tetőtől talpig piros-fehérbe öltözött, magányosan kerekező szurkolót, tárgyilagos hangnemben tudatta a családdal: biztosan Loki-meccset rendeznek... Mellesleg lesz ez még így se: a DVSC-TEVA első nyolc bajnokijából hét képernyőre kerül, ami baljós előjel a közönség visszatérését tekintve.
A súlyos csendbe hasító magányos megafonos hang leginkább Kassai Viktor játékvezetőt zavarta meg, aki két, erősen vitatható büntetővel srófolta feljebb a matinéhangulatot – ami feltétlenül a zalaiak malmára hajtotta a vizet. A „katlaneffektus” kiiktatva, ráadásul a szezon eddigi két mérkőzésén a Magyar Kupagyőztes sem volt meggyőző, amit az eredmények is alátámasztanak: a Sahtyor Karagandi ellen (UEFA-kupa) döntetlent, az MTK-val szemben (Szuperkupa) viszont egy ráadás után tizenegyesekkel elbukott „előadást” tudott eddig felmutatni Herczeg András alakulata. Ergo zsinórban öt debreceni bajnoki vereség után akkor is esélye nyílt a három pont megszerzésére a korábbi Loki-tréner Supka Attila irányította ZTE-nek, ha feljegyezzük: a szlovák Marian Sluka papírjait nem sikerült időre beszerezniük a zalaiaknak, akik – legalábbis egy időre – Milan Davidov szolgálatairól is lemondtak: a közönségkedvenc irányító-középpályást az Újpest vinné, de külföldi érdeklődők is akadnak.
Márpedig a mifelénk elterjedt módon a legnagyobb titokban a bajnoki aranyat is megcélzó ZTE-nél igenis elkelne egy karmester, aki képes lenne kiaknázni a Soproni Ligában felettébb hatékonynak tetsző Roguy Meyé, Waltner Róbert duóban rejlő lehetőségeket.
Bár próbálkozó akadt, ez speciel Debrecenben senkinek sem sikerült – hangulattalan, átlagos iramú és színvonalú mérkőzésen.
