A gólkirály már belekezdett

Győztes góllal bemutatkozni – minden új játékos álma. Kabát Péter 2001-ben gólkirályként lett légiós, hét év után tért haza Magyarországra, és mondani sem kell, a Nyíregyháza elleni bajnoki meccsen szombaton is betalált a kapuba.

Nem lehetett könnyű szituáció, főleg az újonnan igazolt csatár számára, hiszen a lila tábor már a negyedik percben rázendített: „Lőj egy gólt, Kovács Zoli, lőj egy gólt!”, majd attól zengett a Megyeri út: „Kovács Zolit vissza Újpestre!”

Nos, lehet, hogy ezt hallva a vezetők kényelmetlenül fészkelődtek, noha tudhatták, a közönségkedvenc támadó távozása nem marad visszhang nélkül. De nem lehetett nagyon jó ezt hallgatnia mondjuk Kabát Péternek vagy Simon Attilának, akiknek kimondva-kimondatlanul helyettesíteniük kell(ene) a Győrbe igazoló futballistát.

„Kovács Zoltánt nem lehet pótolni – tiltakozott udvariaskodva Kabát Péter. – Mindenki tudja, ő ikon, legenda ebben a klubban, azaz reménytelen harcba kezd, aki őt akarja feledtetni. Én Kabát Péter vagyok, és azért jöttem, hogy segítsek megvalósítani az Újpest céljait. A nemzetközi kupák valamelyikében akarunk indulni, ezért dolgozunk. Szerencsére végigdolgoztam a felkészülést, és bár öt meccsen négy gólt szereztem, alig vártam már az első bajnokit. Reméltem, hogy jól sikerül, de ennél nincs tökéletesebb: az én gólommal győztünk! Szabadrúgásomnál láttam, hogy a nyíregyházi kapu bal oldala üres, de arra számítottam, hogy a nyírségi kapus belép a sorfal mögé, ezért a jobb sarkot céloztam meg. Boldog vagyok, hogy sikerült!”

A kispesti nevelésű futballista 2001-ben a Vasas játékosaként lett gólkirály 24 találattal, majd a törökországi Izmirbe igazolt, a Göztepéből fél évvel később a bolgár Levszkibe ment, újabb fél év elteltével ismét váltott, a szintén török Denizlispor játékosa volt egy évig, majd öt esztendő következett Ausztriában, a Kärnten, illetve a Pasching csapatában.

„Hét év sok idő, nagyon vágytam már haza – mondta a csatár. – Ha rajtam múlik, már tavaly visszatértem volna…”

Kabát Péter azt mondja, egyetlen magyar bajnokiból nem vonna le messzemenő következtetést, de a Nyíregyháza elleni kilencven perc alatt nem érezte, hogy a bajnokság színvonala, az iram csökkent volna az elmúlt hét év alatt. A logikusan adódó összehasonlításnál a futballista úgy vélte: a körülmények jobbak Ausztriában, még egy harmadosztályú csapat is pazar minőségű gyepen játszik, sőt az edzőpálya is kifogástalan, ez nálunk a harmadik vonalban nem annyira jellemző. Kabát Péter hozzátette: az osztrák bajnokság semmivel sem jobb, mint a magyar, de az előbbi a futballt körülvevő közeget és a stadionok állapotát illetően előttünk jár.

„Újpesten minden feltétel adva van a minőségi munkához – vont párhuzamot a csatár. – Ez persze nem lepett meg, korábbi csapattársammal, Juhár Tamással tartottam a kapcsolatot, így tudtam, hogy a pálya, az öltöző, a klubház megfelel a nyugati követelményeknek, és ha a most felújított edzőpálya talaja is rendben lesz, semmi okunk sem lesz panaszra.”

Aki a Megyeri útra igazol, szenvedélyes, de kritikus közönségre számíthat, s mégis, a kispesti és angyalföldi előéletű Kabát Péternek eddig csak pozitív tapasztalatai voltak a nézőkkel kapcsolatban. Talán már elfelejtették, vagy ha nem, megbocsátották neki legutóbbi találkozását az Újpesttel: a Vasas akkor 6–2-re kiütötte a lilákat, a szombat esti gólszerző akkor triplázott.

„Amikor megegyeztem az újpestiekkel, nézegettem az interneten a hozzászólásokat, emellett rengeteg barátom is szurkol a csapatnak – mondta Kabát Péter. – A fórumokon is azt olvastam, örülnek nekem, a drukkerek úgy gondolják, erősítést jelentek. Én vagyok a legidősebb magyar születésű a keretben, csak Ivan Dudics és Habi Ronald született nálam korábban, mégsem érzem magam idősnek. Szeptemberben leszek harmincegy éves, jó erőben érzem magam, és már van elég tapasztalatom, szeretnék hasznos tagja lenni az Újpestnek. Szombaton az első félidő rendben volt, a második sajnos nem annyira, de nyertünk, és csak ez számít. Tudom, a játékunk meccsről mecsre jobb lesz!”